Az ember evolúciója a mai napig egy sokismeretlenes egyenlet.
Az embert, a csimpánzt, a gorillát és az orángutánt soroljuk az emberfélék családjába, hiszen a négy faj egy közös őstől származik. Először az orángután vált le erről a fejlődési vonalról, majd a gorilla, 6-7 millió éve pedig már az ember és a csimpánz is külön utakon jár.
Az állatvilágból való kiemelkedéshez alkalmazkodó-készségre, növekvő agytérfogatra, két lábon járásra (a kezek szabaddá válására), eszközkészítésre és a tűz ismeretére volt leginkább szükség.
Az emberszabású majmok és az ember kapcsolata (forrás: apeinitiative.org)
Az emberré válás legfontosabb állomásai, a csimpánztól való elválást követően:
- Australopithecus: Agytérfogata nem haladta meg egy mai csimpánzét. Koponyájuk és fogazatuk egyaránt tartalmazott „majomszerű” és „inkább emberekre jellemző” elemeket.
- Homo habilis (ügyes ember): 2 millió éve jelent meg Kelet-Afrikában, két lábon járt és már eszközöket készített.
- Homo erectus (felegyenesedett ember): 1,5 millió éve tűnt fel, a korábbi előembereknél testesebb, ismerte a tüzet, továbbá kavicseszközöket használt. Nagyobb, akár 50 fős csoportokban élt.
- Homo sapiens (értelmes ember): 300 ezer éve alakult ki, fejlett agykoponya jellemzi. Feltalálta az íjat és a nyilat, sziklarajzokat készített. Már tudott gondolkodni és beszélni. 100 ezer évvel ezelőtt Afrikából elindulva elkezdte a Föld benépesítését.
Ha az evolúció szót halljuk, akkor sokan arra az ábrára gondolnak, ahol egy majomból fokozatosan talpra állva ember lesz (lásd fent). A köztudatban elterjedt, hogy az ember a majomtól (csimpánztól) származik, pedig az evolúció-elmélet megalkotója Charles Darwin sosem mondott ilyet. Csupán annyit állított, hogy az ember és a csimpánz egy közös őstől való.
Korabeli karikatúra Darwinról (forrás: bbvaopenmind.com)
Az evolúciót nem úgy kell elképzelni, hogy kifejlődött egy majom és fokozatosan alakult át emberré, hanem úgy, hogy egy közös ősből indult el a két faj, majd egymástól elválva fejlődött. Darwin 1871-ben, Az ember származása és a nemi kiválasztás című művében írta le ezeket a gondolatait, bár konkrétan ő sem tudta megnevezni, hogy ki volt ez a közös ős. Kijelentése hatalmas tudományos vitát eredményezett, amely 1912-ben jutott nyugvópontra, amikor úgy nézett ki, hogy meglelték ezt a bizonyos „hiányzó láncszemet”.
1912-ben a dél-angliai Piltdown közelében egy kavicsbányában, megkövesedett koponyatetőre, valamint egy állkapocsra talált Charles Dawson ügyvéd, egyben amatőr régész. A két testrész tökéletesen illeszkedett egymáshoz. Dawson kijelentette: egy eddig ismeretlen, korai emberfaj maradványát fedezte fel, tulajdonosa pedig egymillió éve élhetett.
A lapok címoldalaikon hozták a szenzációt, és a kor hazafias légkörében a brit tudományos elit is elfogadta a felfedezést. Ugyanis a két rivális nagyhatalom közül a franciák a cro-magnoni, a németek pedig a neandervölgyi leletekkel találtak ősembermaradványokat, míg brit földön addig nem bukkantak ilyenre.
Azoban 1953-ra lelepleződött, hogy egy középkorban meghalt ember koponyájából és egy orángután állkapcsából mesterségesen összerakott hamisítványról van szó. A fogakat az emberi fogakhoz hasonlóra reszelték, majd, hogy réginek hassanak, kémiai módszerekkel „megöregítették”. A piltdowni ember volt a tudománytörténet talán legnagyobb csalása.
Koponyája alapján így nézett volna ki a piltdowni ember (forrás: historyofyesterday.com)
Az ember evolúciójának számos részlete a mai napig ismeretlen. A legnagyobb probléma, hogy mennyiségileg kevés az ősemberlelet, így azokból nehéz egzakt következtetéseket levonni. Az új régészeti eredmények tükrében a korábbi elméletek gyakran átértékelődnek, nem ritka, hogy régi csontmaradványokat a kutatók átminősítenek, új vagy más fajokba sorolják őket. Viszont azt a mai napig sem tudjuk, hogy ki lehetett a Darwin által említett közös őse az embernek és a csimpánznak.
A tudósok egy része szerint a hétmillió évvel ezelőtt, Közép-Afrikában élt faj, a Sahelantropus tchadensis az ember legrégebbi őse, amely eltávolodott a csimpánzok fejlődési útjától. Elméletüket, 2002-ben, egy Észak-Csádban talált, Toumaïnak elnevezett koponyára alapozzák, bár még abban sincsen egyetértés, hogy ez a lény kétlábú volt-e.
Darwin óta több olyan karikatúra készült, amelyen egy bájos gyermek mutogatja ősapja portréját, egy szőrős majom arcképét. Pedig ez téves logika: a majom ugyanis nem valamely felmenőnk, hanem az „unokatestvérünk”.
Forrás: Az ember a majomtól származik (Hahner Péter: 100 történelmi tévhit)Az ős meséje: Az ember evolúciója (aranydio.com)A mai élővilág és az ember kialakulása (nkp.hu) Borítókép: Az emberré válás folyamata (forrás: wincantonwindow.co.uk) A Tévhitoszlatás elérhetősége a Facebookon:https://www.facebook.com/tevhitoszlatas