Az aktuális széljáráshoz kiválóan alkalmazkodó, köpönyegforgató személyeket szokták a kaméleonokhoz hasonlítani, azok színváltoztató képessége miatt.

A kaméleonok a hüllők osztályába tartoznak. Közel kétszáz fajukat tartják nyilván, ezek fele Madagaszkáron őshonos. Alapvetően fákon és bokrokon élnek. Ragadós nyelvükkel vadásznak, amellyel a testhosszuk kétszeresét kitevő távolságra is képesek „kilőni”. Leginkább tücskökkel, hangyákkal és pókokkal táplálkoznak.

Méretük fajtól függően nagyon különböző, 22 millimétertől 68 centiméterig terjed. Összeforrt ujjú fogólábakkal, kapaszkodásra alkalmas farokkal rendelkeznek. Szemeiket egymástól függetlenül tudják mozgatni, ez a képesség lehetővé teszi számukra, hogy 360 fokban lássanak.

A kaméleonok tojásrakók, a fiókák 4-12 hónap után kelnek ki. A nőstények spermamegőrzők, vagyis a hímivarsejteket hosszú ideig tudják életképesen raktározni. Van olyan faj, amelynek rövidebb az átlagos élettartama, mint amennyit a „tojásban tölt”. A fiatal kaméleonoknak a születésük után azonnal önállóvá kell válniuk, mert a szülők nem gondoskodnak róluk.

Egy vadászó kaméleon (fotó: Wikipedia)

A kaméleon legismertebb tulajdonsága, hogy képes változtatni a színét. A bőrében kis üregek vannak, ebben találhatók a színanyagok (pigmentek). Ezek kombinációja révén jönnek létre a bőrén látható színek. Az üregekből nyúlványokon keresztül jut a bőrfelszínre a színkeverék.

A színváltás tekintetében nagyon különbözőek, minden fajnak, nemnek, sőt az egyes példányoknak is megvan a maga színskálája. Az, hogy milyen színeket „kevernek ki”, a kaméleon aktuális idegi és hormonális helyzetétől függ, hiszen a különböző ingerekre különböző színekkel reagálnak. Emellett a rájuk vetülő fény intenzitása, a környezet hőmérséklete és a kaméleon testhőmérséklete is befolyásolja, hogy az adott pillanatban milyen lesz a bőrszíne.

Már az ókorban azt gondolták róluk, hogy a rejtőzködés miatt váltogatják a színűket, hogy elbújjanak a rájuk pályázó ragadozók elől. Ezt sokan még ma is igaznak hiszik, a tévhit fennmaradásához hozzájárulnak azok a filmek és fotók, amelyek eltúlozva mutatják be a színváltásukat. A kaméleonok nem tudják úgy alakítani a bőrük színét, hogy az bármilyen háttérhez illeszkedjen, hiszen csak korlátozott színskálával „dolgozhatnak”.

Az alapszíneikkel (barna, zöld, szürke) elég jól beleolvadnak a környezetükbe, így igazából nincsen szükségük arra, hogy színváltással rejtőzködjenek. Ennek a jelenségnek sokkal inkább a kommunikációhoz, a szaporodáshoz és a párkereséshez van köze.

Egy magát feltünővé színező kaméleon (fotó: a-z-animals.com)

A színváltás fő okai:

-Hangulatváltozás: Érzelmi állapotuknak megfelelően váltogatják a bőrszínüket. Más a színük, ha stresszesek, ha dühösek, ha melegük van, ha nyugodtak, ha megrémülnek, vagy hozzájuk érnek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy távolról közöljenek egymással információt, anélkül hogy hangokat adnának ki, amellyel veszélyt hoznának magukra.

-Csábítás: A hímek az élénk színek felvillantásával próbálják magukhoz csalogatni leendő párjukat. A rikító színek és a tarka mintázat vonzza a nőstényeket, akárcsak a madarak esetében. Minél élénkebb színű egy hím, annál magasabban áll a rangsorban. A nőstény attól függően reagál, hogy elérhető-e vagy sem. Ha már egy másik hím spermáját tárolja, vagy már nem fogamzóképes, akkor sötét színre vált és agresszívvé válik.

-Dominanciaharc: A hímek az élénk színekkel üzenik meg egymásnak, ha harcolni akarnak a másikkal.  Az összecsapás nem feltétlenül következik be, hiszen ha egy kaméleon kellően félelmetesre színezi magát, az elég lehet ahhoz, hogy a potenciális ellenlábas meghunyászkodjon. Feltűnő színeikkel azt kommunikálják, hogy erősek, és rossz ötlet „beléjük kötni”. Ez olykor csak blöff, de sokszor beválik.

-Testhőmérséklet-szabályozás: Ha a kaméleon fázik, sötétre cseréli a színét, így több napfényt tud elnyelni a bőre. Viszont, ha melege van, világos színre vált, mert az jobban visszaveri a napsugarakat. A kaméleon nem tudja megtartani az anyagcseréjéből származó hőt, ezért kénytelen ezzel a módszerrel szabályozni a testhőmérsékletét.

A legkisebb kaméleonfaj (Brookesia nana) (fotó: Wikipedia)

A legnagyobb kaméleonfaj (Óriás kaméleon) (fotó: Wikipedia)

A terráriumban tartott kaméleonnál, ha a tulajdonosa már jól ismeri a kisállat szokásait, akkor a legenyhébb színárnyalat változásról is következtetni tud a pillanatnyi állapotára.

A színváltás képessége nem egyedi az állatvilágban. Akad néhány faj (halak és egyéb víziállatok), amelyek gyorsabbak és változatosabbak ebben, mint a kaméleon, mégis ők váltak híressé ezzel az adottsággal.