Állítólag nem sok hiányzott ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok megalakulásakor a német legyen a hivatalos nyelv.

A legendának többféle változata ismert. Az egyik szerint azért döntött egyetlen szavazat az angol mellett az erről szóló voksoláson, mert a német nyelv egyik híve ekkor az árnyékszéken tartózkodott.

A történetet azonban úgy is mesélik, hogy a Képviselőház elnökének szavazata akadályozta meg, hogy a német legyen az új nemzet nyelve. A voksok egyenlően oszlottak meg, de a német származású házelnök az angol mellett tette le a garast.

Egy harmadik verzió azt terjeszti, hogy nem az Egyesült Államok, csak Pennsylvania állam törvényhozásában merült fel, hogy a németet nyilvánítsák hivatalos nyelvnek.

A változatokhoz különböző évszámok kapcsolódnak, egyesek a Függetlenségi Nyilatkozat (1776) környékére, míg mások az 1790-es évekre datálják az állítólagos szavazást. Azonban valamennyi elmesélésben felbukkan egy bizonyos Muhlenberg nevezetű képviselő, aki német származása ellenére a német nyelv hivatalossá tétele ellen voksolt. A konklúzió szerint miatta az angol ma az Egyesült Államok hivatalos nyelve.

Az Amerikai Egyesült Államok zászlaja ebben az időben (forrás: Wikipedia)

Ahogy az a legendák esetében lenni szokott, a történetnek van némi valóságalapja, ám a köztudatban forgó verziók már jelentős torzítások és túlzások eredményei.

1794-ben a virginiai Augusta megye német polgárai petíciót küldtek a Kongresszus alsóházához, a Képviselőházhoz, amelyben azt kérelmezték, hogy az ország törvényeit és jogszabályait nyomtassák ki német nyelven is. Nem az angol helyett, hanem mellette! Azzal érveltek, hogy az idősebb generáció tagjai és az újonnan bevándoroltak nem beszélték jól az angol nyelvet. Tehát az ő beilleszkedésüket kívánták a javaslattal segíteni.

A Képviselőház az indítványt 1795. január 13-án vitatta meg. A jelenlévők ekkor csupán arról határoztak, hogy megtárgyalják-e a kérdést egy későbbi időpontban, vagy utasítsák azt el. Végül 42-41 arányban az utóbbi álláspont diadalmaskodott, így a kezdeményezés lekerült a napirendről. A szavazás tehát nem arról szólt, hogy elfogadják-e az előterjesztést, csupán arról, tárgyaljanak-e róla egyáltalán.

A korabeli Képviselőház (forrás: philadelphiaencyclopedia.org)

Frederick Muhlenberg a Képviselőház elnöke (1789-91, 1793-95) volt ekkor, de ő maga nem szavazott a kérdéses indítványról. Később viszont kijelentette a történtekkel kapcsolatban, hogy „minél hamarább megtanulnak a németek angolul, annál jobb”.

Muhlenberg apja német bevándorló volt, de ő már Amerikában született. Politikusi karrierje előtt evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kiválóan beszélt németül, hiszen a hallei egyetemen tanult teológiát. Korábban Pennsylvania törvényhozásának a házelnöki tisztségét is betöltötte (1780-83).

Frederick Muhlenberg (forrás: edsimoneit.blog)

A kérdéses sztori első írásos nyoma 1847-ben bukkant fel, Az amerikai németek története és életkörülményei című könyvben. Ezt Franz von Löher német jogtudós és történész írta. Ő azonban az ország Képviselőházából a pennsylvaniai törvényhozásba helyezte át a cselekményt. Szerinte az állam nyelvéről szóló szavazás egyenlő volt az angol és a német között, amit Muhlenberg az angol irányába döntött el.

A 18. század második felében, a vallásában és meggyőződésében üldözött németek sokasága emigrált Európából Pennsylvaniába. Az egyharmadot azonban soha nem haladta meg az arányuk az államban, ezért irreális lett volna a követelésük, miszerint váljék hivatalossá a nyelvük.

A história különböző változataira magyarázatot adhat, hogy Muhlenberg, mint az a fentiekből kiderül, egyaránt betöltötte Pennsylvania és az Egyesült Államok törvényhozásának elnöki tisztségét is (természetesen nem azonos időpontban). Tehát a házelnök szűkebb pátriája miatt jelenik meg a legenda egyes változataiban Pennsylvania.

A helyzet kuszaságát jól jelzi, hogy a kérdéses időben Philadelphia nemcsak Pennsylvania állam fővárosa, hanem az Egyesült Államok ideiglenes fővárosa is volt. Ugyanis Washington felépüléséig (1800) itt ülésezett a Képviselőház és a Szenátus.

Löher könyve után a történet önálló életre kelt. Kezdetben a mítoszt főleg a németek terjesztették, a honfitársaik amerikai asszimilációja felett érzett keserűségük miatt. A legtöbben úgy adták tovább, hogy egyetlen szavazaton múlott, hogy nem a német lett az USA hivatalos nyelve.

Franz von Löher (fotó: Wikipedia)

A rengeteg cáfolat ellenére ezt manapság is sokan tényként kezelik. Főleg az aktuális elnökválasztás finisében szokták előcitálni, hogy próbálják alátámasztani, mennyire fontos minden ember szavazata. A szakirodalomba a főszereplője miatt az eset „Muhlenberg-legenda” néven került be.

Az angol és a német nyelv versenyeztetésének története már csak azért is kitaláció, mert az Egyesült Államoknak a mai napig sincsen hivatalos nyelve. Egykori brit gyarmatként egyértelmű volt, hogy az állampolgárok többsége az angolt használja, ezért azt szövetségi szinten nem látták szükségesnek szabályozni. Így ez a kérdés nem került bele az Alkotmányba.

Az államok önállóan dönthetnek a nyelvhasználatról. Az 50 tagállamból 31 ismeri el az angolt, mint hivatalos nyelvet, a maradék 19-nek nincsen hivatalos nyelve. Köztük Pennsylvaniának sincs, és soha nem is volt, ami miatt már alapból nem áll meg Löher elbeszélése.

Mindössze négy állam tett hivatalossá az angolon kívül más nyelvet, Hawaiion a hawaii, Dél-Dakotában a sziú, míg Oklahoma egyes részein a choctaw és a cseroki használatos. Alaszkában 20 bennszülött nyelv is hivatalos, igaz ezek többségét alig néhány tucatnyian beszélik.

Olyannyira, hogy az utolsó személy, aki értette az eyak nyelvet, 2008-ban elhunyt. Annak ellenére, hogy holt nyelvvé vált, az eyak továbbra is hivatalos Alaszkában. Viszont a spanyol, amely 41 millió amerikai állampolgár anyanyelve, egyetlen államban sem az.

Sziú indiánok (fotó: posterazzi.com)

Az 1980-as években létrejött „English-only” mozgalom azért lobbizik, hogy ahol csak lehet, az angol nyelvet preferálják az ország lakói. Ám nem a német, hanem a spanyol nyelv terjeszkedésétől tartanak, hiszen a németajkú lakosság száma fokozatosan csökken (már az egymilliót sem éri el), míg a spanyol anyanyelvűeké növekszik.

A szervezet megjelenéséig mindössze Nebraska (1920), Illinois (1923) és Hawaii (1978) ismerte el hivatalosnak az angol nyelvet, azóta kúszott fel ez a szám 31-re.

A mozgalom nyomására a szenátus 2006-ban elfogadott egy törvényt, amely kiköti, hogy a szövetségi intézményekben angolul kell folynia az ügyintézésnek. A jogszabály „közös és egységesítő nyelvként” hivatkozik az angolra.

Az angol dominanciája ellenére Új-Mexikóban a spanyol, míg Louisianában a francia számára biztosítanak különleges státuszt, bár hivatalosnak nem ismerik el őket. Új-Mexikóban spanyolul is közzéteszik a törvényeket, míg Louisianában CODOFIL néven állami intézmény működik a francia nyelv népszerűsítésért és védelméért.

Bár a virginiai Augusta megye germán lakói nem tudták keresztülvinni az akaratukat, egyetlen állam azért volt az amerikai történelemben, ahol a törvényeket kihirdették németül. 1876 és 1990 között a coloradói alkotmány előírta, hogy a regulákat angol, spanyol és német nyelven is közzé kell tenni.

Államok, ahol az angol mellett más hivatalos nyelv is van:

Államok, ahol csak az angol a hivatalos nyelv:

Államok, ahol nincsen hivatalos nyelv: