Joggal hihetnénk, hogy egy teljhatalommal felruházott és számos címmel teleaggatott vezető, egyben országának elnöke is.

Ám Észak-Koreától, ettől a világtól elzárkózó, távol-keleti ütközőállamtól megszokhattuk, hogy a legkevésbé sem a máshol bejáratott panelek szerint működtetik a politikát.

Kim Dzsongun legfontosabb, jelenleg is betöltött pozíciói:

• A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Államügyi Bizottságának elnöke
• A Koreai Munkapárt főtitkára
• A Koreai Munkapárt Központi Katonai Bizottságának elnöke
• A Koreai Néphadsereg főparancsnoka
• A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság marsallja

Mint azt láthatjuk, nincsen közötte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke poszt.

Habár a „népi Korea” születése 1948-ra vezethető vissza, magát az elnöki hivatalt csak az 1972-ben, a Legfelsőbb Népi Gyűlés által ratifikált, ún. szocialista alkotmány hozta létre. Addig Kim Ir Szen, az államalapító „Nagy Vezér”, miniszterelnökként és a Koreai Munkapárt főtitkáraként kormányozta vaskézzel a tévesen sztálinistának bélyegzett, valójában a dzsucse-ideológiát követő államot.

Az 1994. július 8-án, szívroham miatt bekövetkező halálával a hatalom fiára, a később „Kedves Vezetőként” elhíresült Kim Dzsongilre szállt. Aki már nem vette fel az elnöki titulust, a cím betöltetlen maradt.

A KNDK alkotmányát 1998. szeptember 5-én módosították, az elnöki tisztséget megszüntették, létrehozván az örökös elnök intézményét. A preambulumba a következő szöveg került:

Kim Ir Szen, Kim Dzsongil és Kim Dzsongun (fotó: Korean Central News Agency)

A Koreai NDK elnöke így az idők végezetéig Kim Ir Szen marad. Ezért lehetséges az, hogy a 2011-ben Kim Dzsongil örökébe lépő „harmadik generációs Kim”, az 1984-es születésű Kim Dzsongun „csak” a már fentebb tárgyalt címeket tudhatja magáénak.

Nem mintha ettől nem élet és halál ura lenne ennek a szürreális, 25 milliós lakosságú zárványnak.