A magyar rockélet talán legismertebb legendáját „jólértesültek” tömege híresztelte fenntartások nélkül.

A Beatrice 1969-ban alakult, az ország első lányzenekaraként. Ekkor még csak feldolgozásokat adtak elő, helyzetük Nagy Feró érkezésével változott meg, aki az akkori frontembert, Csuka Mónikát vette feleségül. Nagy Feró gyorsan a maga képére formálta az együttest, a nőket kiszorították a férfiak, és glam rockot kezdtek el játszani. Később funky-diszkóval próbálkoztak („Gyere kislány, gyere”), majd 1978-ban jött egy újabb stíluscsere.

Hard rockra váltottak, a társadalom perifériájára szorult egyének szószolóiként léptek fel, és alapjaiban kérdőjelezték meg a fennálló szocialista értékeket és normákat. Öltözködésben a fekete bőrnadrág, a bőrmellény, a szakadt farmer, illetve a piros alapon fehér pöttyös („babos”) kendő vált védjegyükké.

A Beatrice 1979-ben (fotó: Fortepan / Urbán Tamás)

A Beatricét az állambiztonság folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mert úgy ítélték meg, hogy munkásságuk veszélyt jelent a fennálló rendszerre. Fellépési lehetőségeiknek igyekezett gátat szabni a kultúrpolitika, és lemezük sem jelenhetett meg. Ennek okát Erdős Péter, a hazai popzene mindenható ura (formálisan a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamendzsere) abban látta, hogy „az együttes számai az agresszivitást, a depressziót és az irracionalizmust sugározzák, amely alkalmas arra, hogy egy réteget tévútra tereljen”.

A hatalom a zenekart próbálta kifárasztani, margóra szorítani, de nem tiltotta be, mert nem akartak belőlük mártírt faragni. Számításuk bevált, az egzisztenciális és szakmai ellehetetlenülés miatt a „klasszikus Ricse” három év után, 1981-ben feloszlott. Ezt a korszakukat olyan emblematikus, a mindennapi kilátástalanságot megéneklő dalaik fémjelzik, mint a Jerikó, a Nagyvárosi farkas, a Nem kell, vagy a Térden állva.

(a teljes képhez hozzátartozik, hogy Nagy Feró 1987-ben újjáalakította a bandát, amely a rendszerváltás környékének sikercsapata lett, és a mai napig létezik)

Az illetékesek adminisztratív módszerek mellett dezinformációval keltették a Beatrice rossz hírét, melyek közül a legismertebb az volt, hogy az együttes csirkéket szokott ledarálni a színpadon. A rémmese mind a mai napig tartja magát, annak ellenére, hogy Nagy Feró minden lehetséges fórumon megpróbálta már hangoztatni az ártatlanságát.

A Beatrice 1981-ben (fotó: Fortepan / Urbán Tamás)

Akik tudják, hogy Beatrice-fellépésen sohasem történt csirkedarálás, azok általában egy CPg-koncerthez kötik a legenda szárba szökkenését.

A CPg (Come on Punk group) egy 1979-ben, Szegeden alapított punkegyüttes, melynek a tagjai anarchistának, nihilistának vallották magukat. Miután szülővárosukban a helyi hatóságoknak „köszönhetően” nem koncertezhettek többet, 1982 októberében Budapestre költöztek.

CPg (fotó: delmagyar.hu)

1983. március 5-én a XV. kerületi Kozák téri Művelődési Házban léptek fel. A főbérlőjük csirkéket tartott a kertjében, így „kölcsönvettek” egyet erre az alkalomra. A jószág lábát a mikrofonállványhoz kötötték egy gatyamadzaggal. A tervek szerint a szárnyast a buli után sértetlenül visszaszállították volna eredeti „lakóhelyére”.

A koncert előtt arról szóltak a hírek, hogy a helyi „vagányok” meg akarják támadni a punkból álló közönséget. A CPg ezért „felfegyverkezett”, Haska Béla énekesnél például egy olló volt, hogy az esetleges fenyegetést elháríthassa. Az ellentábor valóban megjelent, és volt is némi csetepaté, de a zenekar tagjait nem bántották.

A körülbelül ötvenfőnyi publikum figyelme az előadás vége felé egyre inkább a csirke felé irányult. Nyúlkáltak érte, és skandálták: „tyúkot akarunk,” „csirkét akarunk”. Haska ugyan próbálta védeni a madarat, de a helyzet kezdett elfajulni. Ezért a bandatagok úgy döntöttek, hogy engednek a nyomásnak, és inkább „beáldozzák” a szerencsétlen állatot.                        

Haska „könyörületből” elvágta a csirke nyakát az ollójával, majd a már döglött jószágot a nézők közé hajította. A közönség cafatokra tépte a csirketetemet, egyesek nyersen szopogatták a csontokat, a helyiséget csupa vér borította. Eközben a koncert lezárásaként, a CPg az Erdős Péter című nótáját játszotta.

Haska Béla a még élő szárnyassal (fotó: betekinto.hu)

A művelődési házban történtekről három ügynök is jelentést írt, így már csak idő kérdése volt, hogy a hatóságok elővegyék az együttest. Néhány hónappal a „csirkés esetet” követően a gitáros Benkő Zoltánt /becenevén "Güzü"/, az énekes Haska Bélát és a dobos Nagy Zoltánt /"Kutyás"/ letartóztatták.

Nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében mindhármukat bűnösnek találta a bíróság, és fejenként 2 évi szabadságvesztésre ítélte őket. Nem kizárólag a Kozák téri produkció miatt, hanem összességében az addigi tevékenységükért. A negyedik tagot, a basszusgitáros Varga Zoltánt /"Takony"/ szintén elmarasztalták, de mivel még fiatalkorú volt, így „csak” felfüggesztett büntetést kapott.

A CPg Erdős Péter című száma (forrás: YouTube / Kr0da)

Sokan vélik úgy, hogy a CPg 1983-as performansza szülte a csirkedarálás legendáját, melyet csak utólag vetítettek rá a Beatricére. Azonban a korabeli sajtóból kiderül, hogy a mítosz már sokkal korábban létezett.

Nagy Feró 1979 karácsonyán a Dolgozók Lapjának nyilatkozott, ahol kijelentette: „Rengeteg téves információ, ’kacsa’ terjedt el rólunk az utóbbi hónapokban. Az egyik vidéki művelődési házban az igazgató megkért minket, hogy ha lehet, akkor azt a bizonyos ’csirkedarálós’ számunkat hagyjuk ki a műsorunkból... Elterjedt ugyanis az a hír, hogy mi koncert közben összeláncoljuk magunkat, kiscsirkét darálunk a színpadon, és más, ehhez hasonló ötletekkel lepjük meg a közönséget...”

Ez a legkorábbi írásos nyoma a híresztelésnek, majd a következő évben újabb újságcikkek hozták felszínre a témát. Például egy, az 1980. augusztus 23-án megtartott ún. Fekete Bárányok koncertről tudósító riportban egy fiatalember azért fedte meg a Beatricét, mert „már nem darálnak élő csirkét a színpadon”.

A Beatrice a hajógyári, 1980-as Fekete Bárányok koncerten (fotó: Fortepan / Urbán Tamás)

A zenész és rockrajongó körökben tehát ismert volt a legenda, de a kultúrpolitika irányítói előtt sem volt titok. A pletyka ugyanis felbukkant az 1981. márciusi tatai könnyűzenei tanácskozáson, ahol a hatalom képviselői és az élvonalbeli zenészek vitatták meg a szakma helyzetét.

Itt Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes olyan káros jelenségekről beszélt a felszólalásában, mint például a „nyúldarálás”, bár csak általánosságban, nem kötötte azt konkrét zenekarhoz. Ugyan Nagy Feró is jelen volt, ám a rágalmat Presser Gábor utasította vissza, cáfolta, hogy valaha történt volna ilyen hazai színpadon.

A Magyar Televízió 1981. április 9-i, Stúdió című kulturális műsorában a lemezkiadásról vitáztak a meghívott felek, ahol Erdős Péter feltette a kérdést: „[ha] a színpadon élő csirkét ledarálnak, és úgy folyik a vér a darálóról, akkor mit kell tulajdonképpen csinálnia a rendezőnek?”

A „popcézár” nem állította, hogy mindezt a Beatrice tette volna, de mivel az adás központi témája az volt, hogy miért nincs a bandának nagylemeze, így a nézők fejében kialakulhatott az „árukapcsolás”. Okkal gondolhatták, hogy Nagy Feróék darálnak csirkéket a koncertjeiken. Ezzel Erdős olyanok számára is ismertté tette a szóbeszédet, akik amúgy nem érdeklődtek a rockzene iránt. 

Erdős Péter (fotó: blikk.hu)

A Nagy Feróról és együtteséről terjesztett történet minden bizonnyal „importtermék”, ugyanis először Alice Coopert vádolták alaptalanul csirkedarálással. Az 1969-es Torontói Rockfesztiválon egy csirke tévedt a színpadra, az énekes pedig a közönség közé hajította, amely pillanatok alatt darabokra tépte. Másnap az jelent meg a lapokban, hogy Cooper ledarálta a baromfit...

Ez a nyugati világban keletkező városi legenda valahogy eljutott Magyarországra, és „vándormotívumként” az ügyeletes rosszfiúknak kikiáltott Beatricéről kezdték híresztelni.