Az ujjakkal való babrálást egyesek szeretik, mások ki nem állhatják, a legtöbben pedig károsnak tartják.

Sokaknak van rossznak vagy illetlennek bélyegzett szokása, amit valamelyik testrészével művel. Ilyen például a körömrágás, a hajtépkedés, az orrtúrás, a fülpiszkálás vagy az ujjropogtatás. Ezek szinte automatikus mozdulatok, melyek nyugtató hatásúak, levezetik a feszültséget.

A fenti pótcselekvések közül talán az ujjropogtatás a legismertebb. Az ezt művelők egyrészt az ”ujjtorna” hangját kedvelik, másrészt jólesik számukra a mozdulatsor. Ugyanakkor rengetegen idegenkednek tőle, és a szülők is gyakran figyelmeztetik kéztördelő gyermekeiket, hogy idős korukban remegni fog a kezük, így ne csinálják ezt a „mutatványt”.

Ujjropogtatás (fotó: femina.hu)

A csontokat az ízületek „kapcsolják össze”, amelyek mozgatásáért is felelősek. Az ízületeket ún. ízületi tok veszi körül. Ezeket ízületi folyadék tölti ki, amely védi és táplálja a porcot, illetve azért felelős, hogy a mozgás „olajozottan”, fájdalommentesen történjen.

Az ízületi folyadék vizet, fehérjét, szénhidrátokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Ezen kívül gázok vannak benne, így oxigén, nitrogén és szén-dioxid.

Ha az ízületek gyorsan mozognak vagy a csontok közötti távolság megnövekedik (például az ujjak nyújtása által), akkor az ízületi folyadékban gázbuborékok képződnek.

Az ujjak ropogtatása esetén az apró gázbuborékok kipukkadnak, ez okozza a tevékenység különös hangját. Tehát nem egy csont roppan meg, ahogyan azt a legtöbben gondolják.

Körülbelül húsz percet kell várni ahhoz, hogy a kidurrant buborékok újratermelődjenek, ezért az ujjropogtatást csak ennyi idő múlva lehet megismételni, nem rögtön.

Az ízület (fotó nkp.hu)

Donald Unger kaliforniai orvos arra volt kíváncsi, hogy a fenti jelenség gyakori ismételgetése káros-e az egyén számára? Saját magán kísérletezett mintegy ötven éven keresztül, a bal kezének ujjperceit rendszeresen ropogtatta, akár napi többször is, a jobb kezét viszont egyszer sem, így az lett a kontrollcsoport.

Unger 1998-ban egy szaklapban publikálta a fél évszázadon át tartó vizsgálódása eredményeit, amiben kifejtette, hogy nincs különbség a két kezén lévő ujjain, ízületi gyulladás egyiken sem alakult ki. Fáradozásaiért Unger 2009-ben Ignobel-díjat kapott, amely a valódi tudományos elismerés paródiája és a leghaszontalanabb kutatásokért ítélik oda.

Donald Unger (fotó: vcstar.com)

Bár Ungerhez szkeptikusan viszonyult a tudományos szcéna, főbb észrevételeit, mások által végzett kísérletek is alátámasztották. Mára konszenzus van abban, hogy a rendszeres kézropogtatás veszélytelen az egészségre, így pusztán ettől nem fog remegni az „ujjtördelő” keze.