A mítosz szerint az ember nem minden része indul pusztulásnak a halál után.

A halál pillanatában a pupillák kitágulnak, az állkapocs elernyed, az izmok ellazulnak. Azonban a sejtekben végbemenő kémiai változások miatt az izmok fokozatosan megmerevednek, nagyjából 24 óra múlva beáll a hullamerevség. Ez azonban nem tart sokáig, és az izmok újra ernyedni kezdenek.

A szív leállását követően megszűnik a keringés, a bőr sápadni kezd. Mivel vérkeringés hiányában a vér a test alsóbb részeiben gyűlik össze a gravitáció miatt, ezért a holttesten kialakulnak a hullafoltok.

Emellett az agy oxigénellátása megszűnik, emiatt az idegsejtek elpusztulnak. Az életfunkciók megszűnése miatt a testhőmérséklet csökkenni kezd (1-1,5 fokot veszít óránként) egészen addig, míg eléri a környezet hőmérsékletét.

A halál után megkezdődik a test bomlása, amely folyamatot baktériumok, bogarak, kukacok és férgek gyorsítják. A test „leglelkesebb kuncsaftjai” a púposlegyek (Phoridae), amelyek képesek arra, hogy életük nagy részét egy holttestben töltsék a föld alatt. Különösen mohóak, ha az emberi húsról van szó, így nem ritka, hogy leássák magukat a talajban, hogy elérjék az eltemetett koporsót.

Horrorfilmek jól ismert jelenete, ahogyan éjfél körül a családi sírboltból lassan kimászik egy hosszú körmű, szakállas, csapzott hajú figura. A filmes közhely arra a legendára épít, hogy a halál után bizonyos folyamatok továbbra is működnek a testben, amelynek köszönhetően a köröm és a haj növekedése egy darabig még nem áll le.

fotó: sciencefocus.com

Ennek az elképzelésnek enged teret a legendás televíziós, Johnny Carson bonmotja: „Halál után még három napig nő a haj és a köröm, de a telefonhívások megritkulnak”.

Erich Maria Remarque 1929-es, Nyugaton a helyzet változatlan című regényében a történet egy pontján a mesélő elképzeli, hogy egyik bajtársának, Kemmerichnek a halála után tovább fog növekedni annak körme és haja.

„Meglepő, hogy ezek a körmök, mint különös, vézna pincenövények, tovább nőnek majd akkor is, amikor Kemmerich már nem lélegzik. Látom ezt a képet magam előtt. Úgy összetekerednek, mint a dugóhúzó, és csak nőnek, egyre csak nőnek, velük együtt a haj is a rothadó koponyán, mint a fű dús talajon…”

A Nyugaton a helyzet változatlan című regény borítója (forrás: regikonyvek.hu)

A halál után nincs több oxigénvétel, nincs több folyadék-, tápanyag-, energiabevitel. A megszűnő keringés révén sem a tápanyagok, sem az éltető oxigén nem tud eljutni a sejtekhez.

Élete folyamán az ember kézkörme naponta 0,1 mm-rel növekszik, tehát kb. öt hónap, amíg egy körömhossznyit nő. A lábkörömnek ehhez háromszor ennyi időre van szüksége. A köröm alatti szövetréteg, a köröm mátrix felelős az új sejtek előállításáért. Az új sejtek előrenyomják a régebbieket, így tud a köröm növekedni.

A hajszálak tüszőben helyezkednek el, melyek alján található a szőr mátrix, a sejtek egy olyan csoportja, amelyek új sejteket termelnek osztódással. Ezek képzik a hajszálak utánpótlását, amelyek naponta 0,3-0,5 mm-rel, tehát havi 1-1,5 cm-rel növekszenek.

fotó: scienceabc.com

Azonban a halál után gyorsan leállnak azok a sejtek, amelyek a köröm és a haj növekedését segítik. Ennek oka az, hogy megszűnik a glükózutánpótlás, amely elengedhetetlen ezen sejtek tevékenységéhez.

A sejtek képződéséhez ugyanis energia kell, amely glükóz elégetéséből származik, amihez oxigén jelenlétére van szükség. Amint a szív abbahagyja az oxigén pumpálását a vérben, az energiaellátás megszakad.

A holttest elveszíti a víztartalmát, emiatt a bőr száradni és zsugorodni kezd (a körömágyak és a hajhagymák ágyai is). A körmökön és a hajszálakon viszont nem jelentkeznek a dehidratáció nyomai. Emiatt úgy tűnik, mintha a körmök és a hajszálak megnőnének. Pedig változatlanok maradnak, ám a környezetük összemegy, ezért látjuk őket nagyobbnak.

A tévhit elterjedéséhez alighanem hozzájárult a halál misztikussága, illetve az, hogy a régebbi korokban kevesen voltak járatosak a biológiában. Könnyű volt az optikai csalódás által becsapva lenni, s aztán ezt meggyőződésként hangoztatni.