Útikalauzok és atlaszok, de még történelemtankönyvek is állítják, hogy ennél a portugálok által felfedezett földdarabnál nincs délebbi az afrikai kontinensen.   

A fok leginkább a szögmérés és a hőmérséklet mértékegységeként ismert. Azonban a földrajztudomány is használja, itt a környezetéből kiemelkedő, vízfelületbe benyúló földterületet jelenti. A fok a hajózásban fontos tájékozódási pont, hiszen messzebbről látszik, mint a part hátrább eső részei.

Talán a legismertebb közülük a Chiléhez tartozó Horn-fok, amely az amerikai kontinens legdélibb pontja, az Atlanti- és a Csendes-óceán választóvonala. Korábbi jelentőségét viszont a Panama-csatorna megnyitásával elvesztette.

A másik sokat emlegetett fok a Dél-Afrikában található Jóreménység foka, amely egy sziklás földnyelv az Atlanti-óceán partján, Fokvárostól 50 kilométerre délre.

A Jóreménység foka (fotó: kids.britannica.com)

Bartolomeu Dias portugál hajós volt az első európai, aki elérte a Jóreménység fokát, miközben Indiába tartott 1488-ban. Ennek a vízi útvonalnak a felfedezése mérföldkő volt, hiszen így a portugálok már közvetlenül tudtak kereskedni a Távol-Kelettel, míg korábban csak közvetítők útján.

1652-ben a Holland Kelet-indiai Társaság hivatalnoka, Jan van Riebeeck egy tábort hozott létre a vállalat számára a Jóreménység fokától északra. Ezen a helyen friss élelmiszerekkel „tankolhatták fel” hajójukat a hosszú utazáson lévő tengerészek.

Ebből fejlődött ki a ma Fokvárosként ismert település, a fokozatosan terjeszkedő kolónia pedig Fokföld néven lett holland gyarmat. 1814-ben a britek szerezték meg a területet, amely manapság az 1961-ben függetlenné vált Dél-afrikai Köztársaságé.

A Jóreménység foka a Table Mountain Nemzeti Park része, amely vad, zord és érintetlen hatást kelt, pedig kedvelt a turisták körében. Legalább 250 madárfajnak ad otthont (köztük pingvineknek), de páviánok, antilopok és zebrák is megtalálhatóak benne. A szárazföldről pedig jól látszódnak az óceánból felbukkanó bálnák.

Pingvinek a Table Mountain Nemzeti Parkban (fotó: national-parks.org)

Amikor Bartolomeu Dias az első indiai útjáról visszafelé tartott, elhaladt ugyan a Tű-fok mellett, de ügyet sem vetett rá, nem ismerte fel a jelentőségét. Pedig a közvélekedéssel szemben nem a Jóreménység foka, hanem ez az érdektelennek tűnő kiszögellés Afrika legdélibb pontja.

A Tű-fok (másnéven Agulhas-fok) a Jóreménység fokától 150 kilométerre délkeletre található és körülbelül fél szélességi fokkal, vagyis 55 kilométerrel délebbre van tőle.

A Jóreménység foka (Cape of Good Hope) és a Tű-fok (Cape Agulhas) a térképen (forrás: Wikipedia)

A Tű-fok egyben az Atlanti- és az Indiai-óceán hivatalos választóvonala is, pedig tévesen ezt a „címet” szintén a Jóreménység fokának tulajdonítják egyesek. A két óceán találkozására a Tű-fokon egy kőtábla emlékeztet.

Az Indiai- és az Atlanti-óceán találkozása (fotó: atlasobscura.com)

Mivel az óceánok áramlatai itt érnek össze és a partjainál sekély a víz, a Tű-fok hírhedt a tomboló viharokról és a hatalmas (akár 30 méter magas) hullámokról. Ezek a nagy hajókban is kárt tesznek, az elmúlt évszázadokban körülbelül 150 hajó süllyedt el a környéken. A sok katasztrófa miatt a Tű-fokon 1849-ben világítótorony épült.

Miközben a Jóreménység foka és a környéke sok látogatót vonz, a Tű-fok kevésbé felkapott hely. A közeli L’Agulhas városka egy isten háta mögötti település benyomását kelti.