Az Einsteinnek tulajdonított aranyköpés már a XX. század elején elterjedt volt, de tudományos ténynek egy életmód-tanácsadó bestsellere után tekintette a közvélemény.

Az agy az emberi idegrendszer irányítóközpontja, a koponyában helyezkedik el. Tapintása puha, kívülről barnásszürke, belül sárgásfehér. A felnőtt ember agyának a súlya átlagban 1.3 kg, amely arányaiban lényegesen nagyobb, mint a többi emlősé.

Az agy idegsejtjeit neuronoknak nevezzük. Ezek a szervezet külső és belső környezetéből érkező információkat észlelik, feldolgozzák és továbbítják elektrokémiai jelzés formájában. Ezt a jelzést neurotranszmittereknek nevezett szerves vegyületek viszik sejtről sejtre. A neuronok tevékenysége képezi az agyműködés alapját.

Az agyból származik minden gondolat, hit, emlék, viselkedés és hangulat. Az agy működése teszi lehetővé a mozgást, a tapintást, a szaglást, a hallást és a látást. Bonyolultsága miatt folyamatos táplálásra van szüksége, a szervezet vér- és oxigénigényének 20 százalékát használja fel, amely hatalmas mennyiség a nagyságához képest.

Az agy három fő anatómiai egységre osztható: a nagyagyra, az agytörzsre és a kisagyra. A nagyagy lebenyekre oszlik: homlok-, fali, nyakszirt- és halántéklebenyre.

Az emberi agy (forrás: Wikipedia)

Sokszor elhangzik az a gondolat, hogy az egyén bármit meg tudna tanulni, ha akarná, hiszen csak az agya tíz százalékát használja ki. Az emberek szeretik azt hinni, hogy mindent fejleszteni lehet, ezért kelendőek az önsegítő könyvek és az "agyfejlesztő" tanfolyamok. Ezek azt sugallják, hogy ezt az óriási felhasználatlan területet ki lehet aknázni, és vele az emberi intelligenciát növelni.

Erre épít az agykontroll, amely azt ígéri, hogy a módszerével a kihasználatlan kilenctizedet elő lehet hívni, például a koncentráció javítása, a fájdalom enyhítése, a stressz legyőzése, a döntéshozatal könnyebbé tétele érdekében. Egy 2013-as felmérés szerint az amerikaiak 65%-a hitt a „10%-os elméletben”, míg az európai tanárok körében 47%-ra mérték ugyanezt.

A mítosz elterjedését a legtöbben Albert Einstein kijelentésének tulajdonítják, ám ő csak tréfálkozott vele, ráadásul a legenda régebbi, a XX. század elején már „forgalomban” volt. Ősforrásnak minden bizonnyal, egy az 1900-as évek elején folytatott kutatást lehet tekinteni, amit két amerikai pszichológus, William James és Boris Sidis végeztek.

A szakemberek William James Sidist (az utóbbi fiát, az előbbi keresztfiát) vizsgálták, aki 18 hónaposan már a New York Timest olvasta, nyolcévesen 8 nyelven beszélt, és mindössze 11 esztendősen, minden idők legfiatalabb diákjaként felvették a Harvardra.

Gyorsított taníttatásával arra voltak kíváncsiak, hogy növelhető-e az intelligenciahányadosa. A csodagyerekről William James azt mondta, hogy a képességeinek csak a töredékét használta fel a teljesítményéhez. Azonban ezt nem az agya kihasználtsági szintjére, hanem a fiúban lakozó intellektuális potenciálra értette.

William James pszichológus (fotó: Wikipedia)

James szavai az 1936-os, Hogyan szerezzünk barátokat és legyünk hatással másokra? című könyvben is felbukkantak, de jelentősen eltorzítva. A bestsellert jegyző életmód-tanácsadó, Dale Carnegie azt a kijelentést tulajdonította Jamesnek, hogy az átlagember csak a mentális képességei 10%-át használja. Az utóbbi számot önkényesen találta ki a szerző, mivel a pszichológus soha nem állított ilyet. A kötetből 30 millió példányt adtak el, a félremagyarázott állítást pedig innentől tudományos tényként kezelte a közvélemény.

Dale Carnegie (fotó: biography.com)

A viselkedéskutató Karl Lashley patkányok agyából távolított el jelentős részeket, az 1920-as években végzett vizsgálatai során. A még ép rágcsálókat betanította a különféle útvesztőkben való tájékozódásra. Előfordult, hogy később az agyuk egyes részeinek hiányában is sikerrel teljesítették ezeket a feladatokat. Ebből következtettek néhányan arra, hogy valószínűleg az emberek sem használják ki a teljes agykapacitásukat.

Bizonyos hatvanas évekbeli mozgalmak azt híresztelték, hogy például a kanálhajlítás trükkje és más mutatványok mindenki agyában ott szunnyadnak, és nincs más teendő, mint aktiválni őket. Ezen a véleményen volt Uri Geller izraeli illuzionista is, aki egy könyvében arról értekezett, hogy az emberi agy csak nagyon limitált módon, teljes képessége 10 százalékán üzemel. A történelem során azonban már előfordult, hogy ennél jóval magasabb arányban volt használva.

Uri Geller (fotó: nlc.hu)

A tíz százalék mítoszát fenntartja, hogy a neuronok az agysejteknek csak a 10 százalékát teszik ki, a többi gliasejt. Ezek nem vesznek részt az információ feldolgozásban, vagy bármi olyasmiben, amit a köznyelv gondolkodásnak hív. Ehelyett a neuronok működését támogatják és szolgálják ki, valamint takarító szerepet töltenek be, eltávolítják az elpusztult idegsejtek maradványait.

A neuronok (forrás: elte.hu)

Bármennyire is elterjedt, hogy az agyunk kapacitásának csak egytizedét használjuk, a neurológusok cáfolják ezt az elméletet:

• Az igaz, hogy egy adott feladat elvégzéséhez az agynak csak egy része aktiválódik, hiszen különböző tevékenységekhez különböző részeket használ. Azonban egy átlagos ember, egy átlagos napon rengeteg feladattal és helyzettel szembesül, melyek során a nap végére már biztosan az egész agyát használta. Még alvás közben is megfigyelhető némi aktivitás. 

• Vannak folyamatosan „üzemben lévő” agyterületek is, melyek olyan funkciókat szabályoznak, mint például a légzés, a hormonháztartás vagy a szívverés. Ezek önmagukban is kiteszik a tárgyalt tíz százalékot. 

• A modern képalkotó technológiák segítségével mára egyértelműen kiderült, hogy az agynak nincsenek funkció nélküli, „sötét” területei. 

• Az agy a legtöbb energiát elfogyasztó emberi szerv, amelyet evolúciós szempontból hatalmas luxus lenne fenntartani, ha nem lenne teljesen kihasználva. Amennyiben az ember kevesebb idegsejttel és kisebb aggyal is tökéletesen tudna működni, akkor a természetes kiválasztódás a kisebb, hatékonyabb aggyal rendelkező embereket részesítené előnyben, míg a kevésbé gazdaságos agyakat kirekesztené. 

• Elképzelhetetlen, hogy az ennyi felesleges anyaggal rendelkező agy egyáltalán kialakulhatott volna. 

• Minden agysérülés bizonyos mértékű funkcióvesztéssel jár, nincs olyan területe az agynak, amelynek a károsodása ne okozna képességvesztést. Pedig az elmélet szerint az agysérülésnek nem lenne komolyabb hatása, hiszen a "maradék", ki nem használt agykapacitás könnyedén átvehetné a sérült terület funkcióit. 

• Az agy vagy az agyi funkciók 90 százalékának elvesztése visszafordíthatatlan következményekkel jár, bár a tévhit azt sugallja, hogy így is pont ugyanúgy lehetne élni az életet, mint a sérülés előtt.