Rákospalotán utazók napi szinten találkozhatnak ezzel a furcsa nevű utcával, hiszen buszmegálló és iskola is található itt. Csak kevesekben merül fel, hogy nem egy személy volt a névadója.

Magyarország gazdasági állapota a második világháborút követően katasztrofális volt. Elpusztult a nemzeti vagyon 40%-a, Budapest lakóházai romokban hevertek. A Duna és a Tisza hídjait felrobbantották, megsemmisült a vasúti hálózat közel fele.

Az 1944 őszén esedékes mezőgazdasági munkák sok helyen elmaradtak, lecsökkent az állatállomány, emiatt élelmezési nehézségek adódtak, főleg a nagyobb városokban. A munkaképes korú férfiak jelentős része hadifogságba került, vagy a szovjetek hurcolták el kényszermunkára, ún. málenkij robotra.

Az országra a helyreállítás jelentékeny költségei mellett a háborús jóvátétel teljesítése is nehezedett. Az 1945-46-os infláció elviselhetetlen mértéket öltött, az egy évvel korábbi 1 pengő 500 milliárddal volt egyenértékű, az árak szinte naponta duplázódtak.

A kereskedelem és a pénzforgalom összeomlott, bevezetésre került a jegyrendszer. Mivel a pénznek nem volt semmilyen értéke, az áruforgalmat cserekereskedelem helyettesítette. A fenti problémákon a forint 1946. augusztus 1-i bevezetése enyhített valamelyest.

Egymilliárd pengős bankjegy 1946-ból (forrás: bodzakunyho.hu)

Az áldatlan állapotokról szóló hírek cselekvésre sarkalltak több külföldi segélyszervezetet. Elsősorban az északi államok segítőkészségét lehet kiemelni, a Svéd Vöröskeresztét, a szintén svéd Rädda Barnenét és a dán Red Barnetét. A svéd áldozatvállalás aligha meglepő a svéd nagykövetségnek (Raoul Wallenberg) és a Svéd Vöröskeresztnek (Valdemar Langlet) a magyarországi vészkorszak során tanúsított embermentő tevékenysége után.    

Budapest a II. világháború után (kép: Múlt-kor)

A Rädda Barnen svéd gyermeksegélyező szervezetet 1919-ben alapították, azzal a céllal, hogy az első világháborúban vesztes országok gyermekeinek segítséget nyújtsanak. A nevük azt jelenti, hogy „Gyermekmentés” vagy „Mentsétek meg a gyermekeket”.

Az alapítók szerint a gyermekek nemzetközi nyelve a sírás, ami a világon mindenütt ugyanazt jelenti. A második világháborút Svédország semleges államként vészelte át, a háború befejezésével pedig világszerte nyújtott segítséget ezen a szervezeten keresztül a gyermekek számára.

Először 1945 októberében említették meg őket a magyar sajtóban, amikor 53 ládából álló, nagyértékű gyógyszeradományt jutattak Magyarországra. 1946. február 17-én már jobban megismerte őket a közvélemény, ugyanis ekkor 31 teherautónyi segélyszállítmánnyal érkeztek Budapestre. A rakomány tejport, margarint, cukrot, csukamájolajat, gyermekruhát, tojásport és gyógyszert tartalmazott. Ebből a szállítmányból tízezer gyermek részesült, főleg budapestiek, pestkörnyékiek és a bányászvárosokban élők.

A Rädda Barnen 1946. május 16-án kezdte meg az állandó munkáját Budapesten. 6-14 éves közötti, rossz egészségi állapotú és szociális helyzetű gyermekek étkeztetését vállalták. A szeptembertől induló új tanévben már ezek sem voltak szempontok, amelyik gyermek enni kért, mert éhes volt, annak adtak.

A szervezet ekkor már összehangolta a tevékenységét a dán Red Barnettel, amelyik hasonló feladatot látott el. A Nagy-Budapesten élő, 14 év alatti iskolás gyermekek több, mint a fele étkezett a dán vagy a svéd szeretetkonyhákon.

A háború utáni állapotokat a nagyvárosi gyermekek sínylették meg leginkább (kép: disrupt.blog.hu)

Csak Rákospalotán kétezer gyereknek jutott mindennapi étel a Rädda Barnen jóvoltából, többüket ez mentette meg az éhhaláltól. 1947-ben, a svéd szervezet elismerésének jeléül, az ekkor még önálló Rákospalota (1950-ben csatolták Budapesthez) közgyűlése felajánlotta a Rädda Barnennek, hogy egy utcát átneveznek az általuk választott névre. Tehát nem konkrétan az övékre, hanem amit választanak, az más kérdés, hogy végül a saját nevük mellett tették le a garast.   

A város gyermekvédelmi osztályának vezetője abban a hiedelemben volt, hogy a segélyszervezetet egy emberről nevezték el, így az utcanév átkereszteléséről szóló előterjesztésben a következőt írta az ügyben illetékes intézőbizottságnak: "a svéd nemzet boldog lenne, ha a gyermekmentő akció elindítójáról, Rädda Barnen nevű szociális érzésű, áldozatkész asszonyról neveznék el városunk egy utcáját".

Ezzel utat nyitott egy máig fennálló legendának, ugyanis sokan továbbra is azt hiszik, hogy itt egy valaha létező személyről van szó.

Az intézőbizottság először a Német utcát akarta átkeresztelni, hiszen véleményük szerint az mindig gyűlöletes marad a magyarok számára, hiszen ők voltak a felelősei a háború utáni szegénységnek. Végül mégis a Károlyi utca átnevezése mellett döntöttek, valószínűleg ideológiai okokból, hiszen mégiscsak egy főnemesi családról beszélünk. Bár 1947-ben a kommunisták még nem vették át a hatalmat, de a kulcspozíciókat már elfoglalták, így ez a történelmi család is nemkívánatossá vált.

Ebben az utcában működött Rákospalota első elemi iskolája, a még a II. világháború után is Községi Elemi Iskolának hívott intézmény, holott a település 1923 óta már város volt. 1947. május 11-én az épülete homlokzatán helyezték el azt az emléktáblát, amelyen Rákospalota város kifejezi háláját a Rädda Barnen gyermekmentő akciónak.

Ezen már nyoma sincs a hivatalnok tévedésének, aki személynek hitte a furcsa nevet. Érdekes, hogy ekkor az iskolát is átnevezték Rädda Barnen Általános Iskolává, viszont a rajta található utcanévtáblát csak 1949-ben cserélték ki.

Az emléktábla Rákospalotán (forrás: Index)

1948. november 1-én a Rädda Barnen beszüntette a működését Magyarországon. A két fél története itt mégsem ért véget, ugyanis az 1956-os forradalom leverése után újra az országban találjuk őket. A Vöröskeresztet leszámítva, egyedüli külföldi szervezetként engedélyezték a tevékenységüket. Az 1956 novemberétől 1957 szeptemberéig tartó missziót egy uppsalai nő, Anna-Ma Toll irányította.

Körülbelül ötezer gyermeket tudtak ellátni rendszeresen élelemmel és ruhaszállítmánnyal. Nagy hangsúlyt fektettek a kórházak felszerelésének javítására, például EKG-, röntgen- és lélegeztető-gépeket adományoztak nekik, gyermekkórházi ágyakat szereltek fel.

Az 1957 nyarán kitörő gyermekparalízis-járványt is igyekeztek kezelni, a maguk lehetőségeihez mérten. Munkájukat azonban a hatóságok akadályozták, kémgyanúsnak tekintették őket. Nem helyezhettek el feliratokat a kórtermekben, hogy azok a svéd nép adományai, és a korabeli magyar újságokban is csak minimálisan említették meg a magyarországi ténykedésüket.

Jelenleg a Rädda Barnen a londoni székhelyű nemzetközi szervezet, a Save The Children kötelékébe tartozik.