A korabeli sajtó pontatlanul számolt be az öngyilkosság körülményeiről, ezért a robogó tehervonatot a sínen váró költő képe máig él az emberekben.

József Attila 1905. április 11-én a ferencvárosi Gát utcában született, hatodik gyermekként, de ekkora már csak két nővére maradt életben, Jolán és Etelka. Csupán hároméves volt, amikor a szappanfőző-munkás apja elhagyta a családjukat. Úgy tudták, hogy Amerikába indult szerencsét próbálni, valójában Romániába távozott a szeretőjével.

Az édesanyja, Pőcze Borbála tehetős polgároknál mosott, vasalt és takarított, ám még így sem tudta biztosítani a gyermekei legalapvetőbb szükségleteit. Emiatt Attila (Etelkával együtt) nevelőszülőkhöz került Öcsödre, egy parasztgazda házába, ahol ridegen bántak vele. A nevével nem tudtak mit kezdeni, ezért Pistának szólították.

Egy idő után az anya visszavette gyermekeit, de a család továbbra is nagy szegénységben élt. 1919-ben Pőcze rákbetegségben elhunyt, a tragédia József Attila élete meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot hagyott. A temetésen nem tudott jelen lenni, mert ekkor a szabadszállási rokonainál élt.

Az asszony halála után Jolán férje, Makai Ödön jogász lett Etelka és Attila gyámja. Makai háromszor vette feleségül Jolánt és vált el tőle, míg a negyedik házasságát Etelkával kötötte. Ennek ellenére a két nővér között jó maradt a viszony, gyakran éltek egy fedél alatt.

József Attila, József Etelka, József Jolán és Pőcze Borbála (fotó: vates.hu)

József Attila irodalmi pályafutása 1922-ben indult, ekkor a makói gimnáziumba járt, de a nyári szünetben kukoricacsőszként dolgozott. Juhász Gyula ajánlotta be egy szegedi laphoz, ahol megjelenhettek a versei. Első honoráriumából egy pár cipőt vett, de mezítláb utazott vissza, nehogy elnyűje az új lábbelit.

Szintén Juhász segítette első verseskötetéhez, amely a Szépség koldusa címmel látott napvilágot, József Attila tizenhét éves volt ekkor.

1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett. A Tiszta szívvel című verse botrányt váltott ki jobboldali körökben. Emiatt Horger Antal nyelvészprofesszor magához hívatta, és két tanú jelenlétében eltanácsolta a tanári pályától az elsőéves nebulót. Így lemondott arról, hogy valaha tanár legyen, pedig ez a tisztes polgári létbe emelhette volna.

Ezután sodródott az árral, élt Bécsben és Párizsban is. Az irodalmi kánon nem fogadta be, számkivetettnek érezte magát (különösen Babits Mihállyal voltak összetűzései). Bár egyfajta szellemi holdudvara (Ignotus Pál, Fejtő Ferenc) mégiscsak volt, akikkel 1936-ban megalapította a Szép Szó című folyóiratot. A Baumgarten-díjat, a legrangosabb korabeli irodalmi elismerést nem kapta meg, csak a halála után posztumusz formájában.

József Attila (fotó: facebook.com / Mi van ma? Kincses kalendárium)

Élete folyamatos harc volt a fennmaradásért, gyermekként vizet, cukorkát és színes papírforgókat árult, csomagokat hordott, rikkancsként és libapásztorként is dolgozott. Később volt hajósinas, könyvügynök, banktisztviselő, fordító (francia nyelven), újságíró. De sehol sem eresztett gyökeret, általában 1-2 hónap után mindenhonnan elbocsátották.

A visszaemlékezések szerint az indulatait nehezen kontrolláló, rossz konfliktusmegoldó készséggel rendelkező ember volt, aki bár fizikailag nem, de verbálisan kegyetlenül bánt azokkal a nőkkel, akikhez közel került.

Közülük leginkább Vágó Márta, Szántó Judit (az egyetlen, akivel együtt élt), Gyömrői Edit (a pszichoanalitikusa) és Kozmutza Flóra, a Flóra-versek ihletője érdemel említést. József Attila könnyen lobbant szerelemre, ugyanakkor a naplójában szexuális aktivitásra képtelennek ítélte magát.

Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit és Kozmutza Flóra (fotó: slideplayer.hu)

Életét számos öngyilkossági kísérlet jellemezte. Kilencévesen lúgkővel akarta magát megmérgezni, de tévedésből keményítőt ivott. Egyszer gyógyszerrel próbált a halálba menekülni, míg Makó határában ráfeküdt a vasúti sínekre, de az utolsó pillanatban mégis felkelt. Ezeken kívül volt, hogy felgyújtotta a haját, mert imponálni akart egy nőnek, de a gáz kinyitásával és az erei felvágásával is próbálkozott.

A költőnél skizofréniát diagnosztizáltak, bár alighanem borderline személyiségzavarban szenvedett. A tragédiát előre lehetett borítékolni, hiszen a betegsége örökletes volt. Az anyjának is voltak öngyilkossági kísérletei, és az apjai is több mentális betegséggel küzdött.

1936 őszén József Attila kapcsolata megromlott Gyömrői Edittel, olyannyira, hogy késsel akart rátámadni, mert a nő nem reflektált az érzelmeire. A tragédiát Edit vőlegénye akadályozta meg, aki a gyenge fizikumú költőtől elvette a kést, így nem történt sérülés.

1936 végén került a boltokba József Attila utolsó kötete, a Nagyon fáj. A könyv alacsony példányszámban kelt el, ezzel pedig ismét nagy lelki megrázkódtatás érte.

József Attila Nagyon fáj című verseskötete (fotó: regikonyvek.hu)

Az 1937-es év tele volt személyes tragédiákkal. Február 16-án agyvérzésben elhunyt Makai Ödön, míg április 4-én öngyilkos lett Juhász Gyula.

Február 20-án megismerkedett Kozmutza Flóra gyógypedagógussal, így újabb szerelem kerítette hatalmába. Flóra azonban a nős Illyés Gyula iránt mutatott érdeklődést, aki később a férje lett, közel fél évszázadot éltek együtt.

József Attila júliusban idegösszeomlást kapott, beutalták a svábhegyi Siesta szanatóriumba. Itt november 4-ig maradt, és mivel nem javult az állapota, a nővérei magukhoz vették, az általuk üzemeltetett balatonszárszói Palota panzióban szállásolták el. Az orvosok azt javasolták a testvéreinek, hogy vegyék el tőle a pengéket, mert kárt tehet magában.

A körülmények igen mostohák voltak az ápolásra, fűteni nem lehetett az épületben, a mennyezet beázott, a falak jéghidegek voltak. Kétheti fagyoskodás után átköltöztek a Horváth panzió két szobájába, a Keleti villasor 7. házszám alá (ma József Attila utcának hívják).

József Attila meglehetősen hullámzó kedélyállapotban volt, néha rátörtek a kényszerképzetek, a sírógörcsök. Írt új költeményeket is, igaz, utolsó verse a búcsúzás hangján szólal meg: „Íme, hát megleltem a hazámat, / a földet ahol a nevemet / hibátlanul írják fölébem, / ha eltemet, ki eltemet.”

József Attila (fotó: konyvesmagazin.hu)

November 28-án találkozott Flórával, akivel alighanem lezárták a kapcsolatukat (a nőt a közvélemény sokáig József Attila gyilkosának tekintette). December 2-án a Szép Szó vezetőivel, Ignotus Pállal, Remenyik Zsigmonddal, Fejtő Ferenccel, és korábbi kezelőorvosával, Bak Róberttel töltötte a napját.

A látogatók jó hírekkel szolgáltak: januártól lektori állást szereztek neki, és felmerült, hogy újra beáll a Szép Szó szerkesztőinek sorába. Elmondták azt is, hogy kilátásban van új kötetének megjelenése, és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről is hoztak „biztos” híreket.

Indult volna a csapattal vissza Budapestre, ám nem volt már több hely az autóban. Így abban maradtak, hogy december 6-án utazik a fővárosba. A Szép Szó december 8-ra miskolci előadóestet szervezett számára, ahol a tervek szerint felolvasott volna a műveiből.

1937. december 3-án (pénteken) sokáig ágyban maradt, egészen délutánig. Jó étvággyal elfogyasztotta az ebédet, pedig nem volt szokása. Etelkának segített egy üzleti levél megfogalmazásában, majd újságot olvasott, és mókázott Etelka három gyerekével.

A nap folyamán négy magánlevelet írt, melyeket feladott. Ezek címzettjei Kozmutza Flóra, Szántó Judit, Bak Róbert, és kiadója, Cserépfalvi Imre voltak. Flórának azt írta, hogy: „Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem.” Baknak pedig a következőt: „Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kísértette meg a lehetetlent.”

Szinte egész nap egy Victor Hugo-verseskötetet bújt. Egyik költeményt a másik után olvasta fel a nővéreinek, befejezésül az Ultima verba (Utolsó szavak) címűt nézegette. Hozzálátott a lefordításához is: „Elpusztult az emberi értelem”, ez volt az utolsó mondat, amit leírt.

Délután hat óra tájékán Jolánnal krumplit vásároltak, mivel azonban a költő gyenge fizikuma miatt cipekedni nem tudott, „jó gyermekként” megfogadta, hogy erősíteni fogja izmait. 19 óra körül sétálni indult, miközben Etelka kenyeret dagasztott, Jolán pedig a kicsiket fürdette. Állítólag azzal a mondattal köszönt el: „Ne zárjatok be, lehet, hogy visszajövök.”

A Horváth panzió (fotó: magyarmuzeumok.hu)

Szemtanúk látták, hogy hosszabb időn át izgatottan sétált a balatonszárszói vasútállomás előtt (ez kb. 300 méterre volt a József család tartózkodási helyétől). 19.32-kor Siófok irányából megérkezett a Nagykanizsára tartó 1284. sz. tehervonat, amely árukezelés céljából megállt (tejeskannákat pakoltak le róla). Ezalatt az állomás sorompója leeresztett állapotban volt. Az időjárás csendes, de borult, míg a hőmérséklet +6 fok volt. Az állomás közvilágítása működött, tehát a látási viszonyok jók voltak.

A sorompó előtt várakozott egy helybeli testvérpár, a 15 éves Nagy László és a 13 éves Nagy József, várták, hogy a vonat továbbhaladjon. A szerelvény 19.36-kor lendült lassú mozgásba, ekkor meglátták a szaladó József Attilát, aki átbújt a sorompó alatt, és leguggolva, kezeit előre téve a 15 és 16. kocsi közé vetette magát.

A hirtelen lezajlott cselekményt a testvérpár nem tudta megakadályozni, de kiabálni kezdtek, hogy állítsák meg a vonatot.  A kiáltást Karsai Imre vonatvezető meghallotta, aki erre meghúzta a jelzőzsineget (a mai vészfék elődjét), mire a szerelvény fékezett, majd megállt. A vonatkísérők az áldozatot kiemelték a szerelvény alól, de már nem volt benne élet. A vonat az öngyilkos bal karját tőből kitépte, a nyakát összeroncsolta, a két kocsit összekötő csavarkapocs pedig bezúzta a koponyáját.

Zábó Károly állomáskezelő altiszt értesítette a csendőrséget és dr. Erős József orvost, aki megállapította a halál beálltát. A vonat az eset tisztázása után 19 óra 55 perckor továbbindult.

A holttestet a helyi hullaházba szállították. Az ügyészség nem rendelt el boncolást és engedélyt adott a temetésre. A nyomozás megállapította, hogy az ügyben bűncselekmény nem történt, gondatlanság senkit nem terhel, így feljelentést sem kellett foganatosítani.

A balatonszárszói vasútállomás 1928-ban (fotó: vasutallomasok.hu)

A temetést 1937. december 5-én, vasárnap délután 3-kor tartották Balatonszárszón, a református egyház szertartásrendje szerint. Az eseményen kevesen vettek részt: a nővérei, a Pestről érkezett barátok, tisztelők, helybeli kíváncsiskodók és öt csendőr. József Attilát Ignotus Pál (Szép Szó) és Mónus Illés (Népszava) búcsúztatta, illetve Fülöp balatonőszödi református pap mondott beszédet.

1942-ben József Attila földi maradványai a budapesti Kerepesi úti temető 35. parcellájába kerültek. 1959-ben áthelyezték a Munkásmozgalmi Pantheonba, majd 1994-ben visszavitték a korábbi nyughelyére, édesanyja mellé.

József Attila jelenlegi sírhelye (fotó: YouTube)

József Attila halálhíréről pontatlanul számolt be a korabeli sajtó, hiszen azt írták, hogy a balatonszárszói állomáson keresztülrobogó tehervonat elé vetette magát, a mozdony kerekei darabokra szaggatták és több mint 15 méteren át magukkal vonszolták. Szinte mindegyik híradás ezt közölte, a lapok valószínűleg egymástól vették át a téves információt, és ez így rögzült a társadalom emlékezetében.

A MÁV irattárának selejtezése közben Lázár Károly pénzügyi főelőadó kezébe került az akta, amely a balatonszárszói tragédia hivatalos dokumentumait tartalmazta. Ezt az Élet és Irodalomban megjelentette 1963-ban, így a nyilvánosság is értesülhetett az öngyilkosság körülményeiről. Mivel azonban az iratok egy kis példányszámú lapban láttak napvilágot, így a költő haláláról elterjedt tévhitet nem sikerült érdemben megrengetni.