1931-ben Magyarországon is beköszöntött a filmgyártás új korszaka, mikortól a szereplők immár hallatták a hangjukat.

A magyarországi film története 1896-ban vette kezdetét, a Lumiere-cég a Royal Szállóban tartott rendszeres vetítéseket. Az új találmány gyorsan utat tört magának, az 1900-as évtized végére már többszáz mozi működött országszerte.

Az első magyar film 1901-ben, A táncz címmel került a közönség elé. Az alkotás 24 különböző táncot bemutató rövid részletből állt, és olyan korszakos egyéniségek szerepeltek benne, mint Blaha Lujza vagy Fedák Sári.

Viszont az első, mai kifejezéssel élve egész estés játékfilmre 1912-ig kellett várni, később a Casablancával világhírűvé váló Kertész Mihály Ma és holnap című munkája volt az úttörő. Az 1914-ben forgatott Sárga csikó a magyar filmgyártás első fecskéje, amely nemzetközi porondon is sikert aratott, külföldön a Vak ember titka címmel forgalmazták.

A magyar filmszakma első virágkora a világháborús vereséggel és a trianoni határrendezéssel véget is ért, az iparág gyakorlatilag összeomlott. Csak az 1920-as évek közepétől mutatott újra életjeleket, amikor a kormányzat kezébe vette a nemzeti filmgyártás újjáteremtésének ügyét. Létrehozták a Filmipari Alapot, amelybe a forgalmazóknak a bemutatott külföldi filmek után jelentékeny összegeket kellett befizetniük, ebből pedig hazai alkotások gyártását tervezték finanszírozni.

A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtésének pillanatában berobbant az 1929-es gazdasági válság, majd a hangosfilm. A feladat megkettőződött: a némafilmeknél sokkal drágább hangosfilm-gyártást kellett létrehozni.

Magyarországon az első hangosfilm-vetítést a Fórum (mai Puskin) moziban tartották, 1929. szeptember 20-án mutatták be Az éneklő bolond (The Singing Fool) című amerikai filmet. Ezután a mozik gyorsan átálltak a hangosfilmek vetítésére, ezzel megnőtt az igény a hazai hangosfilmek iránt. Az utolsó akadály azzal hárult el ezek készítése elől, hogy 1931-re hangfelvételek rögzítésére is alkalmassá tették a Hunnia Filmgyárat.

Az éneklő bolond amerikai plakátja (forrás: cabe.blog.hu)

1931. november 27-én került a mozikba a Hyppolit, a lakáj, amely a mai napig a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb és legtöbbet vetített alkotása. A Németországból hazatérő Székely István olyan történetet szeretett volna rendezni, amely ismerős a honi közönség számára, ezért választotta a városi újgazdagok szokásait kifigurázó darabot.

A cselekmény középpontjában Schneider Mátyás (Kabos Gyula) fuvarozási vállalkozó áll, akinek felesége (Haraszti Mici) új lakájt fogad a házhoz, Hyppolit (Csortos Gyula) személyében. Aki kemény rendelkezéseket vezet be, az arisztokraták szokásait erőlteti a családtagokra. Az óbudai miliőben játszódó, az urak és a háztartási alkalmazottak világát bemutató film hatalmas közönségsikert aratott.

Bár Schneiderék története a magyar filmkészítés új korszakának első sikeres darabja, hangosfilmek már előtte is készültek.

Az országot elhagyó Kertész Mihály az 1929-es Noé bárkája című szuperprodukcióval tette le a névjegyét Hollywoodban, amelyet Magyarországon is forgalmaztak. A budapesti bemutatóra a rendező egy bevezetőt készített, amelyben magyarul köszöntötte a közönséget. Ez volt az első alkalom, amikor magyar szó hangzott el hangosfilmen.

Kertész Mihály (fotó: papageno.hu)

1930. március 4-én került a hazai mozikba a szinte teljes egészében Budapesten forgatott Vasárnap délután című német film, amely azért úttörő a téma szempontjából, mert itt már magában a filmben hangzik el magyar beszéd. A főszereplő Willy Fritsch elénekelte a „Harminckettes baka vagyok én” című magyar dalt, a statiszták pedig javarészt magyarul diskuráltak.

Újabb filmtörténeti kuriózum Gaál Béla 1929-ben forgatott Csak egy kislány van a világon című alkotása. Jávor Pál, a két világháború közötti Magyarország férfiideálja ekkor szerepelt először filmben.

A mozi eredetileg némafilmként készült el, ám úgy lett belőle hangosfilm, hogy alkotói egy napra kölcsön tudták kérni egy Budapesten forgató amerikai stáb hangfelvevő berendezését. Az 1930. május 12-én közönség elé kerülő filmben elsősorban magyarnótákat lehetett hallani, de néhány szó is elhangzott benne.

Eggerth Márta és Jávor Pál a Csak egy kislány van a világon című filmben (fotó: IMDb)

Ekkoriban még nem létezett a mai értelemben vett szinkronizálás, ezért sok filmet eleve több nyelven forgattak le. Így készült el 1930-ban a Paramount cég párizsi stúdiójában két amerikai film magyar szereplős verziója: a Kacagó asszony (The Laughing Lady) és Az orvos titka (The Doctor’s Secret). Ezek a snittről snittre lemásolt remake-ek hűvös fogadtatásra találtak a magyar nézők táborában. Érdekes, hogy a folyamat visszafelé is működött, például a Hyppolitnak német változata készült.

A hosszú előzmények dacára A kék bálványt szokás az első magyar hangosfilmnek tekinteni, melyet 1931. szeptember 25-én, tehát két hónappal a Hyppolit előtt mutattak be. A mű még a némafilmes esztétika jegyében készült, színpadra illő gesztusokkal, a színészek szájába adott dialógusokkal.

A történet egy elszegényedett magyar földbirtokosról szól, aki hűséges szolgájával Amerikában keresi a szerencsét. Ami rá is talál egy sorsjegyen nyert farm formájában, amit azonban másik öt szerencsés is megnyer, innen pedig elindulnak a bonyodalmak. A több Amerikában már bevált műfajt (gengszterfilm, western, krimi, burleszk) vegyítő mozi csúfosan megbukott, a Hyppolit diadalmenete pedig teljesen háttérbe szorította.

A kék bálvány hirdetése egy korabeli újságban (forrás: filmarchiv.hu)

Mint azt a felsorolásból láthatjuk nem könnyű pontosan megragadni a magyar hangosfilm kezdőpontját, de az bizonyosan nem a Hyppolit volt. Ennek ellenére iskolát teremtett, sikerének receptjét sokan próbálták lemásolni a következő években. A Hyppolittal megindult a magyar filmgyártás új felfutása, a gyártási kedv fokozódott, folyamatosan nőtt a produkciók száma.

Zajos sikere egyben kijelölte a filmkészítés jövőbeni irányát, a komédia vált a harmincas évek uralkodó műfajává, a stúdiók nem akartak kockáztatni komolyabb hangvételű művekkel. Erről a vonalról csak a második világháború térítette le valamelyest a készítőket, a körülmények megváltozása a melodráma felé terelte őket, bár a habkönnyű vígjátékok sem tűntek el.

A hangosfilm kezdetének sikeres párosa, Székely István és Kabos Gyula az 1938-as, első zsidótörvény után ellehetetlenültek a szakmában, így kénytelenek voltak elhagyni az országot.