A világ legismertebb UFO-észlelése nem sokakat érdekelt a maga korában, a legenda elterjedéséhez egy sci-fi író fantáziájára volt szükség.

1947-re, a második világháborúban egy oldalon álló Egyesült Államok és Szovjetunió ideológiai, gazdasági és katonai riválisokká váltak. Bár ekkor még az USA a világ egyetlen atomhatalma, ám a meginduló hidegháborús fegyverkezési versenyben csak idő kérdése volt, hogy a szovjetek is azzá váljanak (ez 1949-ben következett be).

Az amerikaiak megakadályozni tehát nem tudták, hogy ellenségük atombombát gyártson, de pénzt és technológiát nem sajnálva igyekeztek minél több információt megszerezni, hogy hol tartanak a szovjet fejlesztések.

Kísérleti atomrobbantás Új-Mexikóban (kép: Wikipedia)

Új-Mexikó mindig is az amerikai hadsereg kísérleti terepének számított. Itt végezték el az atombomba tesztjét 1945. július 16-án, hogy aztán három héttel később élesben is bevessék Hirosimában és Nagaszakiban. Az államban a meglehetősen alacsony népsűrűség és a sivatagos környezet ellenére (vagy éppen ezért) nyolc légibázis található, többek között Roswellben is van egy.

Abban a Roswellben, amely tele van farmokkal és ranchekkel, de még ma is csak 50 ezren lakják. Bár a semmi közepén fekszik, mégsem lehet azt állítani, hogy marginális település volna. A közelben lőtték le Billy, a kölyköt, a vadnyugat legendás figuráját, itt található a világ legnagyobb mozzarella-üzeme, Demi Moore színésznő pedig e városban született.

1947 nyarán az Egyesült Államok valóságos UFO-lázban égett. Kenneth Arnold hobbipilóta állítása szerint kilenc csillogó, korong formájú, azonosítatlan objektumot látott repülni, mintegy 2000 km/órás sebességgel, Washington államban tett útja során. A június 24-i esetet a sajtó gyorsan felkapta, a repülő csészealj kifejezés is ekkor terjedt el. A cikkek hatására többszáz UFO-észlelést jelentettek a hatóságoknak Amerika-szerte.

1947. június 14-én William „Mac” Brazel állattenyésztő egy tanyán dolgozott, amikor nagy területen szétszóródott, alufóliára és gumira emlékeztető, ezüstös törmelékre lett figyelmes. Telefon és rádió nem volt a ranchen, így három hétig nem különösebben foglalkozott a „leletekkel”.

Július 5-én a közeli új-mexikói Corona településre utazott, ahol hallott az utóbbi napok UFO-őrületéről. Mivel úgy gondolta, hogy a talált törmelékek szintén idegenektől származhatnak, ezért értesítette a helyi seriffet. Aki viszont a közeli légibázis hírszerzési tisztjét, Jesse Marcel őrnagyot riadóztatta, aki munkatársaival kiszállt a helyszínre és begyűjtötték a talált mintákat.

Maga a terület egyébként 120 kilométerre fekszik Roswelltől, lényegesen közelebb van Coronához, mégis az előbbi neve forrt össze a maradványokkal. Július 8-án a Roswell-i légibázis kiadott egy közleményt, amely szerint a légierő emberei egy „repülő korong” roncsait szedték össze, amellyel azt sugallták, hogy azok földönkívüliekhez tartozhattak.

Az anyagot ezután a texasi Fort Worth-be szállították, és már másnap előálltak egy módosított sajtóközleménnyel, amelyben kijelentették, hogy csak egy meteorológiai ballon zuhant le. Marcel bemutatta a roncsokat a sajtó képviselőinek, ezek között azonban nem voltak olyan mechanikai műszerek, amelyekből motort vagy hajtóművet lehetett volna készíteni.

Jesse Marcel bemutatja a maradványokat egy sajtótájékoztatón (fotó: livescience.com)

A roswelli eset két napig volt hír a helyi újságokban, az országos média ingerküszöbét nem érte el. Ezek után 31 évig senki sem foglalkozott vele, azonban 1978-ban egy Stanton Friedman nevű UFO-kutató interjút készített, majd dokumentumfilmet forgatott Marcellal. Az egykori hírszerző itt már azt állította, hogy soha nem hitt a ballonos verzióban, mert véleménye szerint olyan törhetetlen anyagot tartott a kezei között, amilyennel nem találkozott korábban.

Története azonban mesélésről mesélésre változott, ellentmondásokba keveredett, ráadásul kiderült, hogy hazudott a második világháborús múltjáról, miszerint többször kitüntetették és lelőtték a gépét. A szenzációhajhász bulvárlap National Enquirer, majd az In Search of… című tévésorozat is foglalkozott Marcel sztorijával, de még így sem vált közismertté Roswell neve.

Az igazi áttörést Charles Berlitz sci-fi író 1980-as könyve jelentette. Berlitz olyan népszerű, ám tudományosan nem alátámasztott témákkal foglalkozott, mint például Atlantisz, a Bermuda-háromszög veszélyessége, vagy a Philadelphia-kísérlet. A Roswell-incidens címet kapó műve szerint egy idegen jármű repült az új-mexikói sivatag felett, hogy megfigyelje az Egyesült Államok atomfegyver-tevékenységét. Ám az űrhajó egy villámcsapás következtében lezuhant, a fedélzeten utazó idegenek meghaltak, a kormány pedig eltitkolta az esetet.

A könyvben esett szó először a hadsereg által ismeretlen helyre szállított idegen testekről, pedig ezeket még Marcel beszámolói sem tartalmazták. Berlitz remekül érzett rá a hetvenes évek végi korszellemre, amely kormányellenes volt, ugyanakkor az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvételt óhajtotta (lásd: a Star Wars és a Harmadik típusú találkozások sikerét).

Charles Berlitz (fotó: alchetron.com)

Az 1990-es évektől a téma még felkapottabbá vált, újabb írások láttak napvilágot, amelyekben egyre több halott ufonauta szerepelt, és egy második (sőt valahol harmadik) lezuhanási helyszín. 1995-ben érkezett el a következő mérföldkő, ekkor került bemutatásra az Idegen boncolása című „doku”.

Ray Santilli filmje egy Roswellben lezuhant földönkívüli boncolását mutatta be, a rendező állítása szerint a felvételeket egy nyugdíjas katonától kapta. A nemzetközi szenzációt keltő néhány perces anyagról azonban kiderült, hogy hamisítvány.

Részlet az Idegen boncolása című hoaxból (fotó: New York Post)

A Szovjetunió 1991-es felbomlásával némely hidegháborús katonai információt feloldottak a titkosítás alól. Így 1994-ben a légierő már bevallhatta, hogy Roswellben valójában egy mikrofonokkal felszerelt légköri szonda zuhant le, melyet a Mogul-projekt keretében használtak.

Az akció célja az volt, hogy a nagy magasságban szálló szerkezet, érzékelői segítségével információt szerezzen arról, ha a szovjetek valahol atombombát robbantanak. A program 1947-ben indult, de 1949-ben elkaszálták, mert találtak egyszerűbb módszereket is a robbantások bemérésére, például szeizmográfokat.

A meteorológiai ballonról szóló történet hazugság volt, hiszen értelemszerűen nem akarták felfedni a szupertitkos Mogul-projektet, ám azt nem indokolták meg, hogy miért földönkívüliekről szólt a hadsereg első sajtóközleménye. 1997-ben a légierő újabb információkat közölt az esettel kapcsolatban, melyet A Roswell-jelentés, az ügy lezárva címmel adtak közre.

A Mogul-projekthez használt légköri szonda, egy ilyen zuhant le Roswellben (fotó: quora.com)

A hadsereg magyarázatát sokan nem fogadták el, így a mai napig burjánzanak az üggyel kapcsolatos összeesküvés-elméletek. Roswell a világ UFO-fővárosává vált, a település a földönkívüliek iránt érdeklődő turistákból él. Három UFO-múzeum működik a területén és minden év július 2-án UFO-világnapot tartanak. Jóformán az összes bolt, étterem vagy szálloda az UFO-ipart hivatott kiszolgálni, még a helyi McDonald’s is csészealj formájú. A város hivatalos pecsétjén pedig egy zöld űrlény (is) található.

Roswell város pecsétje (forrás: Wikipedia)