Bár latinul ázsiainak (Asio otus), angolul hosszú fülűnek (long-eared owl) nevezik hazánk legelterjedtebb bagolyfaját, magyarul kissé rejtélyes módon az erdei jelzőt kapta.

Az erdei fülesbagoly közepes méretű, felálló tollfülekkel rendelkező, barnás tollazatú, rejtőszínű madár. Ragadozó, éjszaka és szürkületkor vadászik, ilyenkor a sötétben egyrészt hatalmas szemei, másrészt kiváló, az emberénél tízszer érzékenyebb hallása segíti. Evezőtollai finom szerkezetének köszönhetően hangtalanul képes repülni, így áldozatai nem érzékelik a közeledését.

Fő zsákmányállata a mezei pocok, ám szereti a különböző egérfajokat is. A madarakat sem veti meg, leginkább télen, vastagabb hótakaró esetén tizedeli a házi és a mezei verebeket.

A többi bagolyfajhoz hasonlóan nem épít saját fészket, főleg varjú és szarkafészkeket sajátít ki, néha üregekbe költözik. Általában 4-5 utódot hoz világra, a fiókák 27-28 napi kotlás után kelnek ki. Költési időszaka április elején kezdődik.

Erdei fülesbagoly fiókák (fotó: 444.hu)

Neve ellenére kifejezetten kerüli a nagy és zárt erdőket. Viszont kedveli a szántókkal, kaszálókkal, legelőkkel tarkított vidékeket, az erdőszéleket és a ligeteket. Az utóbbi években urbanizálódása is megfigyelhető, a településekre behúzódva sokszor csapatosan bukkan fel kertek és parkok örökzöld fáin.

Egyre komolyabb problémát jelent számára a közúti közlekedés, hiszen jelentős mértékben lesz gázolás áldozata. Elsősorban a téli időszak kritikus, amikor az utak környékén vadászik rágcsálókra.

Magyarországon védett, eszmei értékét 50 000 forintban határozták meg. 2020-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.