A magyar narancstermesztés A tanú című film fikciója
2022. december 30. írta: Eperjesi Marcell

A magyar narancstermesztés A tanú című film fikciója

075_a_tanu_igenyesferfi_hu.jpg

Bástya elvtárs citromba harapása alighanem a magyar filmtörténet legismertebb jelenete. A meghonosítani kívánt citrusfélék ötlete azonban nem a képzelőerő szüleménye.

Az 1960-as évek második felétől már lehetett némi kritikával illetni a Rákosi-korszak túlkapásait. Ennek bizonyítéka, hogy 1969-ben elkészülhetett Bacsó Péter A tanú című szatírája. Bár a film forgatókönyvére személyesen Aczél György, a kulturális élet legfőbb irányítója bólintott rá, azt mégsem engedték bemutatni, az első hivatalos vetítésére 1979-ig kellett várni.

Az alkotás a személyi kultusz időszakát figurázza ki. Szereplőit valós történelmi figurák ihlették, Virág elvtárs (Őze Lajos) alakját Péter Gáborról, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezéréről mintázták, míg Bástya elvtársét (Both Béla) Rákosi Mátyásból és Farkas Mihály honvédelmi miniszterből gyúrták össze. Dániel Zoltán (Fábri Zoltán) karaktere pedig - akire Pelikán Józsefnek (Kállai Ferenc) kellett vallomást tennie - egyértelmű utalás a koncepciós perben halálra ítélt Rajk Lászlóra.

075_pelikan_es_virag_blikk_hu.jpgPelikán József és Virág elvtárs A tanúban (fotó: blikk.hu)

A tanú mementója a XX. századi Magyarország egyik legsötétebb periódusának, de mondandója a naiv, jószándékú kisember és a hatalom konfliktusáról örökérvényű. A film több mondata is szállóigévé vált, pl: „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, vagy az „egyszer majd kérni fogunk magától valamit”.

Legemlékezetesebb jelenetében Bástya elvtárs a Narancskutató Intézetbe látogat, amelyet a börtönből frissen kikerülő Pelikán igazgat. Az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. A gyomorbeteg Virág ekkor saját citromját veszi elő a zsebéből, és csúsztatja Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak.

– Mi ez? – kérdezi az épp citromba harapó Bástya dühös képpel.

Erre Pelikán Virág elvtárs unszolására rávágja:

– Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.

Részlet A tanúból (forrás: Youtube / Ferenc Keller)

A jelenet elsőre a meglóduló alkotói fantázia termékének tűnhet. Azonban a második világháborút követően, a hatalmukat fokozatosan kiépítő magyarországi kommunistákban (szovjet nyomásra) számos ötlet merült fel a mezőgazdaság megreformálására.

Ezen munkálatok során azonban nem vették figyelembe a környezeti viszonyokat, hiszen mindent a társdalom átalakításának rendeltek alá. Ennek szembeötlő példája, amikor instabil lösztalajra húzták fel Dunaújvárost a semmiből, de ilyen volt a Hortobágy legelőinek feltörése és a Keleti-főcsatorna megépítése is.

A nagyívű építkezések mellett „klímaidegen” (ipari) növények meghonosításának kísérletével is megpróbálták „legyőzni a természetet”. Ennek egyik legjellemzőbb lenyomata a gyapot nagyüzemi termelése, amely 1949-ben indult meg.

A gumipitypangot szintén a szovjetek ihletésére próbálták meghonosítani, ez a magyar gumi- és kaucsukgyártás alapját jelentette volna. Termesztését stratégiai kérdésnek tekintették a honvédségi járművek gumiabroncsokkal való ellátása miatt.

Szintén a katonai alkalmazás lehetősége magyarázza az Észak-Amerikából származó selyemkóró „importálását”. A gyúlékony bóbibát termő gyomnövényt Amerikában a pilóták mellényeibe steppelték, mivel kiváló víz-, hő- és hangszigetelő anyag.

075_gyapottermesztes_borsodban_origo_hu.jpgGyapottermelés Borsodban (fotó: origo.hu)

A Rákosi-kor terméke a nagyüzemi rizstermesztés is. Rendkívül munkaigényes volt vízzel elárasztani az újonnan feltört földeket, valamint karbantartani a vízelvezető csatornákat. Erre a célra leginkább kitelepített kulákokat alkalmaztak, akiknek mostoha körülmények között kellett dolgozniuk a risztermelésre többnyire alkalmatlan területeken.

A kor kísérletező kedvének lenyomatai a békési földimogyoró-, és a zalai teaültetvények is.

Összességében valamennyi példáról elmondható, hogy előállításuk gazdaságtalan volt és többnyire visszafordíthatatlan környezeti károkat okozott. Ráadásul olyan területeket vetettek be velük, ahol korábban búzát, szőlőt vagy paprikát termesztettek, így élelmezési nehézségek léptek fel.

Még a fentieknél is bizarrabb ötlet volt a magyarországi citrustermelés (citrom, narancs, mandarin) beindításának gondolata. Ezt a korabeli szovjet tudomány mindenható ura, Trofim Liszenko „agronómus” erőltette magyar elvtársaira. Liszenko elutasította a modern örökléstant, és azt hangoztatta, hogy a növények a környezet hatására képesek megváltoztatni alapvető tulajdonságaikat, sőt tovább is adják ezeket utódaiknak.

075_trofim_liszenko_biografiasyvidas_com.jpgTrofim Liszenko (biografiasyvidas.com)

Liszenko ösztönzésére a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1950. augusztus 23-i határozatott hozott, miszerint 1957-ig meghonosítják a citrusféléket Magyarországon. Ennek levezénylését Porpáczy Aladárra, a Fertődi Kísérleti Gazdaság kutatójára bízták, de a projekt vezetése gyorsan Jeszenszky Árpádhoz került. Aki nem volt ismeretlen a tájidegen növények kutatásában, Keszthelyen füge telepítésével is foglalkozott.

075_jeszenszky_arpad_entzkonyvtar_wordpress_com.jpgJeszenszky Árpád (fotó: entzkonyvtar.wordpress.com)

A citrusféléket Fertődön, Tihanyban, Keszthelyen, Villányban, Szarvason és Pécs-Mecsekalján telepítettek. A szovjetek tanácsára szénával kitömve, lövészárok-szerű gödörrendszerbe ásták el a citrusokat, mert azt gondolták, hogy így a palánták védve lesznek a fagytól és a süvítő szelektől. Ugyanis a citrusfélék meglehetősen érzékenyek a napi hőingásra és könnyen elveszítik a virágaikat.

Jeszenszky irányításával 7000 citrom-, narancs- és mandarinoltványt helyeztek ki, és kilenc kilométernyi árokrendszert ástak.

A kutató később beismerte, hogy nem mérték fel jól a természeti adottságokat, a klíma nem volt alkalmas a déligyümölcsök gondozására. Ráadásul 1951-52 hideg tele óriási pusztítást végzett a friss telepítéseken, az oltványok megfagytak, de a következő mérsékeltebb tél is nagy károkat okozott.

Liszenko Sztálin halála (1953. március 5.) után is megtarthatta pozícióit, ám a tanainak bírálata már egyre kevésbé vont maga után megtorlást. Ebben a korábbihoz képest szabadabb légkörben, a „citrusprojekt” politikai felügyeletével megbízott minisztériumi osztályvezető-helyettes kifejtette: „helytelen volt a citrusfélék árkos termesztésének nagyüzemi méretekben, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok bevonásával történő megindítása”.

Végül 1953. szeptember 1-én az ún. „országos citromértekezleten” azt a döntést hozták, hogy megszüntetik az árkos citrustermesztést, és a munkát csak kísérleti szinten folytatják Keszthelyen. Tehát a citrom- és a narancs meghonosításának ambiciózus tervét, három évvel annak megszületése után elkaszálták.

Forrás:
Így bukott el az állami citromfelelős (hvg.hu)
A magyar narancs valódi titka (magyarnarancs.hu)
Mikor a szocializmus elhatározta, hogy igenis legyőzi a természetet (magyarhirlap.hu)
A magyar narancs Keszthelyen (maimoni.cafeblog.hu)
A tanú (filmarchiv.hu)
 
Borítókép:
Bástya elvtárs megkóstolja a „magyar narancsot” A tanú című filmben (fotó: igenyesferfi.hu)
 
A Tévhitoszlatás elérhetősége a Facebookon:
https://www.facebook.com/tevhitoszlatas

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhitoszlatas.blog.hu/api/trackback/id/tr8818014522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.31. 10:26:25

Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?

Világnézet Netes Napló · vilagnezet.blog.hu 2022.12.31. 12:54:57

Mennyivel könnyebb volt , szintén tájidegen vallásokat meghonosítani.

Fredddy 2022.12.31. 13:33:50

Rizstermesztés a mai napig van Magyarországon, annak nem a környezet a fő ellensége, hanem az olcsó olasz import. Ami viszont a szocializmus alatt nem játszott.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.31. 13:54:10

@Fredddy:

Ezzel az erővel a narancstermesztésnek is csak az olcsó import az ellensége. :) Fólia alatt, gázfűtéssel, mesterséges megvilágítással most is narancsnagyhatalom lehetnénk.

Világos, hogy vannak olyan élelmiszerek, amelyeket akkor is elő kell állítani itthon is, ha így drágább, mert az ország élelmiszer-ellátásának biztosítása elsődleges fontosságú. A narancs nem ilyen, és a rizs sem. De a gabona például ilyen, ezt jól bizonyította az orosz-ukrán háború.

Fredddy 2022.12.31. 14:30:23

@Kovacs Nocraft Jozsefne: nagy mélységekben nem értek hozzá, de az biztos, hogy valaki csinálja, mert járok rizsföldek mellett sokat, és piaci alapon csinálja, mert állami gazdaság arra nem nagyon van. A régi, 89 előtti termőterület megmaradt töredékén, gondolom, van pár olyan terület, amit könnyű elárasztani, és ott olcsón lehet csinálni, a búzát meg úgyis elvinné a belvíz.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.31. 19:00:20

@Fredddy:

"nagy mélységekben nem értek hozzá"

Nálam biztos jobban, mert én fel sem ismerném.

Fredddy 2023.01.01. 12:38:19

@Kovacs Nocraft Jozsefne: vietnámi háborús filmet biztos láttál már- na, kb olyan, mint azokban. :)
A klímánkkal semmi baja, csak elárasztható földek kellenek neki. Ilyen Magyarországon kevés van, amit gazdaságosan lehet művelni, Olaszországban a Pó-síkságon sokkal több, ennyi a történet. Ma a magyar fogyasztás 20%-át fedezi a hazai termelés.

Motorogre 2023.11.16. 18:20:38

@Fredddy: a Békés (vár)megyei Vizesfás község környéke híres jó minüségő rizstermő terület, a Kőrösök vidéke jó talajt és kellő mennyiségű vizet ád, az éves napsütéses órák száma is magas. 89 előtt az itt termett rizst exportálták nyugatra (kellett a deviza), a lakosság gyengébb ázsiai rizst tudott vásárolni.
süti beállítások módosítása