A kizárt jugoszlávok helyett a dánok szerepelhettek az 1992-es EB-n. A legenda szerint a focistákat a tengerparton, koktélok szürcsölése közben értesítették, hogy függesszék fel a nyaralásukat, és álljanak edzésbe.

A Svédországban 1992. június 10-26. között rendezett torna a kilencedik Európa-bajnokság volt a futball történetében, és az utolsó, amit nyolc résztvevővel tartottak meg. 1996-ban már a duplájára emelték a létszámot.

A seregszemlén nyomot hagytak az 1990-es évek elején lezajlott politikai változások. A második világháború óta először szerepelt világeseményen az újraegyesített Németország labdarúgó-válogatottja. A részvételt szintén kiharcoló Szovjetunió viszont eddigre már megszűnt, így a futballistái Független Államok Közössége (FÁK) néven indultak Svédországban.

Ahol eredetileg ott lett volna Jugoszlávia is. A „plávik” a 4-es számú selejtezőcsoportot nyerték meg Dánia, Észak-Írország, Ausztria és a Feröer-szigetek előtt. Mindössze a hét csoportgyőztes és a házigazda kvalifikálta magát az EB-re.

A selejtezők 1990 őszén rajtoltak, ekkor a jugoszlávoknak bivalyerős válogatottja volt. Egy aranygeneráció kezdett körvonalazódni, amelynek tagjai megnyerték az 1987-es ifjúsági VB-t és csak a negyeddöntőben estek ki az 1990-es (felnőtt) világbajnokságon. Ekkor kezdte európai menetelését a belgrádi Crvena zvezda, amely óriási meglepetésre 1991-ben elhódította a BEK-serleget, a mai Bajnokok Ligája elődjét.

Az 1987-es ifjúsági VB-győztes jugoszlávok (fotó: reddit.com)

Minden adva volt tehát egy sikeres EB-szerepléshez, ám a történelem közbeszólt. A soknemzetiségű ország polgárháborúba sodródott, 1991 tavaszán Horvátországban, majd egy évre rá Boszniában törtek ki véres harcok. Az EB közeledtével a jugoszláv válogatottban már csak szerb és montenegrói játékosok voltak hajlandóak szerepelni, míg horvátok, szlovének, bosnyákok és macedónok nem.

Már az 1991. decemberi EB-sorsolás idején (tehát fél évvel a torna előtt) szóbeszéd tárgya volt, hogy ha a háborús események miatt a délszláv válogatott nem tud kiállni, a helyükre Dánia léphet. Hiszen az északiak végeztek a második helyen abban a selejtezőcsoportban, amelyet a jugók megnyertek.                                            

1992 januárjában az UEFA közleményében jelezte, hogy ha a politikai helyzet súlyosbodik, akkor Dánia indulhat az EB-n, viszont azt nem részletezték, hogy mit értenek súlyosbodáson. Azt azonban leszögezték, hogy áprilisig meg kell hozni a döntést, ám a határidő leteltekor nem történt semmi. 

Május 23-án (az egyébként bosnyák) Ivica Osim, jugoszláv szövetségi kapitány lemondott posztjáról, mert szolidaritást akart vállalni Szarajevóval, ahol a családja is élt. A várost ekkorra már körbezártak és bombázták a szerbek.

Szarajevó ostroma (fotó: britannica.com)

Május 27-én a Nemezetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), valamint az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) vezetői a walesi Llantrisantban tárgyaltak, mivel tudni lehetett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókra készül Jugoszlávia ellen. Ennek ellenére Lennart Johansson UEFA-elnök a rendezvényen elmondta, hogy szívesen látják a jugoszláv csapatot a kontinenstornán. Május 29-én pedig bejelentette, hogy Jugoszlávia indulhat az Európa-bajnokságon!

Másnap minden a feje tetejére állt! Május 30-án az ENSZ BT 757. számú határozata teljes embargóval sújtotta Jugoszláviát, amely kiterjedt a sportversenyek részvételi bojkottjára is.

Erre hivatkozva a FIFA május 31-én felfüggesztette a jugók tagságát. Így az UEFA-nak nem maradt más lehetősége, mint kizárni Jugoszláviát az EB-ről, tíz nappal a nyitómeccs előtt. A döntés megszületésekor a jugoszláv válogatott már a svédországi Leksandban tartózkodott.

A tornára a dánok ugrottak be, a népszerű mítosz szerint a játékosokat a szabadságukon értesítették, hogy hagyjanak fel a nyaralással és álljanak edzésbe.

Azonban a dán válogatott tagjai a május 31-i UEFA-határozat idején nem a strandon tartózkodtak, hanem hazájukban edzőtáboroztak, ugyanis a Független Államok Közössége elleni barátságos mérkőzésre készültek.

Ráadásul, mint az a fentiekből is kivehető, végig számoltak a részvételi lehetőséggel. Június 3-án lejátszották az 1-1-re végződött felkészülési meccset, ezután pedig elutaztak az EB-re.

A dán válogatott az 1992-es EB-n (fotó: eurosport.com)

A dánokon semmilyen nyomás nem volt, amely később rengeteget számított. Richard Möller Nielsen szövetségi kapitány húszas keretében mindössze a kapus Peter Schmeichel (Manchester United) és támadó Brian Laudrup (Bayern München) számított nemzetközileg jegyzett játékosnak. Az egyetlen igazi sztárjuk, a Barcelonában futballozó Michael Laudrup nem vállalta a szereplést, ugyanis korábban összekülönbözött Möller Nielsennel.

A dánok szolidan kezdtek, gól nélküli döntetlennel nyitottak az esélyesebb angolok ellen. Utána 1:0-ra kikaptak a házigazda svédektől, s ezzel kevés esélyük maradt a továbbjutásra.

Az utolsó csoportmeccsüket a franciák ellen vívták. 1:1-es állásnál a szövetségi kapitány merészet húzott, a 68. percben lecserélte a legjobb játékosát, Brian Laudrupot, és Lars Elstrupot küldte a helyére. Utóbbi szerezte a győztes gólt a 78. percben! Dánia még így is kiesett volna, ha a párhuzamos svéd-angol mérkőzés döntetlenre végződik, ám egy hajrábeli hazai találat a továbbjutásukat eredményezte.

A dánokra a címvédő (van Basten, Gullit, Rijkaard, Bergkamp fémjelezte) hollandok vártak a legjobb négy között. Az előjelek nem voltak kedvezőek, a dán válogatott játékosainak többsége kisebb-nagyobb sérülésekkel nyűglődött.

A legnagyobb tehertétellel Kim Vilfortnak kellett megküzdenie, aki az elődöntőt megelőzően a leukémiában szenvedő, haldokló kislányánál tett látogatást egy koppenhágai kórházban. A családja kifejezett kérésére Vilfort vállalta a játékot, és a teljesen esélytelen skandinávok 2:2 után, büntetőkkel ütötték ki Hollandiát.

A göteborgi döntőben Németországgal kerültek szembe, a két évvel korábbi világbajnokkal. A finálé Peter Schmeichel nagy napja volt, aki elképesztő védéseket mutatott be. Bár szinte végig a németek irányították a játékot, Jensen révén mégis a dánok szereztek vezetést. Majd a döntő előtti napokat újra a kislánya mellett töltő Kim Vilfort biztosította be a dán győzelmet, beállítva a 2:0-ás végeredményt.

Kim Vilfort (fotó: pinterest.com)

A dánok 1992-es Európa-bajnoki címe az egyetemes labdarúgás történetének egyik legnagyobb meglepetése, még akkor is, ha a köré kerített legendákkal ellentétben nem a strandról „szedték össze” a játékosokat.

Kim Vilfort hatéves lánya, Line néhány héttel a nagy diadal után elhunyt. Michael Laudrup 1993-ban visszatért a válogatottba, annak ellenére, hogy még ekkor is Möller Nielsen volt a szövetségi kapitány. A dánok királysága pünkösdinek bizonyult, ugyanis ki sem jutottak az 1994-es világbajnokságra, és címvédőként már a csoportkörben elvéreztek az 1996-os EB-n.