Óriási máglyák, tűzugrás és különböző babonák jellemzik az ünnepet, amely a néphit szerint a nyári napforduló is egyben.

A június 23-ról 24-re virradó éjszakát Szent Iván éjjelének nevezzük. Különösen a skandináv és a balti területeken van nagy kultusza, az ünnep eredete a kereszténység előtti pogány időkig nyúlik vissza. A mulatságot nyárközép (midsummer) néven is emlegetik, hiszen eddig hosszabbodnak a nappalok, viszont innentől rövidülnek.

Legfontosabb eleme a tűzgyújtás, amellyel a Napot kívánják segíteni a sötétséggel szemben vívott harcában. Ilyekor hatalmas örömtüzek égnek, az élet, a termékenység, a fény, a világosság győzelmét ünneplik az elmúlás és a gonosz erői felett.

Szent Iván-éji tűzrakás (fotó: pixabay.com)

Úgy tartják, hogy ezen az éjszakán az álom és a valóság összekeveredik, a vágyak teljesülnek, és bármi megtörténhet, hiszen előbújnak rejtekhelyükről a különféle csodás lények, a manók, a boszorkányok, a tündérek és a koboldok.

Az össznépi dzsemborit sokszínű programok színesítik, például a szerelmeseknek együtt kell átugrania a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzik tőlük a rosszat, illetve az attrakció termékenységet is hozhat számukra. A hajadon lányok búzavirágból font koszorúban ugranak át a tűz fölött, majd a koszorút a legközelebb álló fűzfa felé dobják. A hiedelem szerint akié fennakad, az még az ősszel férjhez megy.

A forrásokat és a kutakat kitisztítják és feldíszítik erre a napra, mindezt azért, hogy kiengeszteljék az ezekben lakó szellemeket. Az ünnepet megelőző napon zöldellő ágakat tesznek ki az ajtókra, ablakokra, még a tyúkólakra is, hogy elűzzék a boszorkányokat.

Lányok koszorúban midsummer idején (fotó: donegalsquare.com)

Az ünnep legismertebb ábrázolása William Shakespeare Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream) című ötfelvonásos vígjátéka, melyet 1595-ben írt. Elsőként Arany János fordította magyarra, 1863-ban. A darabnak egy évvel később a Nemzeti Színházban volt a magyarországi premierje.

A mű Szent Iván éjjelén játszódik Athénban és egy közeli erdőben, ahol ifjú szerelmesek, athéni kézművesek, tündérek és a királyi pár útja keresztezi egymást egy bolondos éjszakán. A színdarab a szerelem szépségét jeleníteni meg.

William Blake festménye a Szentivánéji álomról (forrás: Wikipedia)

Mivel a midsummer a fény és a világosság győzelmét fejezte ki a sötétség és a halál felett, így azt a katolikus egyház is igyekezett becsatornázni. A nyárközepet, tehát június 24-ét kinevezték Keresztelő Szent János születése napjának, így a két ünnep egybeforrt.

Az Iván férfinév a János szláv formájából ered, és Magyarországon is meghonosodott.  Jelentése: Isten kegyelme. A Szent Iván éjjelét angolul Saint John’s Eve-nek, azaz Szent János ünnepének nevezik. Szent Iván és Keresztelő Szent János tehát ugyanaz a személy.

Keresztelő János zsidó vándorprédikátor volt, akit a keresztény hagyományban Isten küldöttjének tartanak. Az Újszövetségben Jézus előfutáraként ábrázolják, aki a Jordán folyó melletti pusztában élt aszkéta módon. Gyakran böjtölt, teveszőr ruhát viselt, szerény tápláléka sáska és erdei méz volt.

Isteni parancsra prédikálni kezdett Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket (magát Jézust is), innen ered a keresztényeknél a keresztelés szentsége. Az evangéliumok szerint János pont félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére.

Bűnös életviteléért Keresztelő János nyilvánosan megfedte Heródes Antipász zsidó fejedelmet, amiért az megszöktette a saját féltestvére feleségét, Heródiást. Az uralkodó tisztelte Jánost, de a kritika miatt börtönbe vetette, később pedig lefejeztette. Állítólag mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a fejedelem előtt, az megígérte neki, hogy teljesíti egy kívánságát. Az anyja utasítására Salomé Keresztelő János fejét kérte egy tálcán.

Keresztelő Szent János, Tiziano festménye (forrás: Wikipedia)

A nyári napforduló az évnek az a pontja, amikor a Nap a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton, ekkor kezdődik csillagászati értelemben a nyár. A nyári napfordulóig a Nap égi mozgása délről északra halad, utána pedig északról dél felé (persze a mozgást idézőjelben kell érteni, hiszen ez érzéki csalódás, valójában a Nap áll és a Föld mozog).

A Nap a nyári napforduló idején a Ráktérítő, míg a téli napforduló alkalmával a Baktérítő fölött delel merőlegesen. A nyári napfordulókor van a leghosszabb nappal, míg a téli napforduló alkalmával a leghosszabb éjszaka, legalábbis az északi féltekén, a délin ennek a fordítottja igaz.

Ugyan június 23-24-én, Szent Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a nyári napforduló nem ekkor van, hanem június 20-án vagy 21-én. Greenwichi idő szerint idén június 21-én 9:16-kor volt (Magyarországon 11:16-kor).

Így ebben az évben a leghosszabb nappal június 21-én, míg a legrövidebb éjszaka június 21-22-re virradóra volt Magyarországon. Napnyugtától napkeltéig 8 óra 1 perc és 57 másodperc telt el, de a teljes sötétség ennél jóval kevesebb ideig, körülbelül 4 óra 50 percen keresztül tartott.

Magyarországon a legrövidebb éjszakán kevesebb, mint öt órán át van teljesen sötét (fotó: idokep.hu)

Annak oka, hogy a napfordulónak évről-évre nem pontosan ugyanakkor van az időpontja, az ún. szoláris év (csillagászati év) és a mindennapokban használt naptári év közötti különbségben rejlik. A szoláris év hossza: 365 nap, 5 óra 48 perc és 46 másodperc, tehát ennyi idő alatt kerüli meg a Föld a Napot. Ezt a plusz időt korrigálta a Julius Ceasar által bevezetett julián naptár a négyévenkénti szökőnap betoldásával.

Ebből következik, hogy az előző évhez viszonyítva a következő évben a napfordulók időpontja kerekítve 5 óra 49 perccel később lesz, illetve szökőév esetén körülbelül 18 óra és 11 perccel korábban (5 óra 49 perc mínusz 24 óra).

Ez általában azt jelenti, hogy négy éven belül egyszer a napforduló napja is megváltozik (június 21-ről jön előre 20-ra). Vannak még egyéb, most nem részletezendő csillagászati okok, amely a fenti képletet néhány perccel módosíthatják.

Ráadásul a julián naptárt felváltó Gergely-naptár a százzal osztható éveket (leszámítva a 400-al oszthatókat) kivette a szökőévek sorából, amely szintén megkavarja valamelyest a napfordulók időpontját.

XIII. Gergely pápa naptárreformját 1582-ben vezették be Európa katolikus felén (Itália, Spanyolország, Portugália, Lengyelország), méghozzá úgy, hogy abban az évben október 4-ét október 15-e követte. A legtöbb országban nem azonnal és nem minden probléma nélkül fogadták el, elterjedése több évszázados folyamat volt. Magyarországon 1587 óta használják.