Az 1990-es években sokszor hivatkoztak a magyar sajtóban egy svéd antikorrupciós történetre. Eszerint egy miniszter kénytelen volt lemondani, mert kitudódott, hogy véletlenül a költségtérítéseire kapott hitelkártyájával fizetett ki egy Tobleronét.

A történet főszereplője Mona Sahlin 1957-ben született, és elég korán megmutatkozott érdeklődése a politika iránt. Hétévesen megalapította a Svéd Barbie Clubot, 13 évesen már tagja volt egy Vietkongot támogató svéd csoportnak. 16 esztendősen belépett a szociáldemokraták ifjúsági szervezetébe, majd alig tizenkilenc, amikor a Svéd Diákegyesület alelnöke lett.

Innen egyenes út vezetett a felnőtt közélet irányába. 1982-ben minden idők legfiatalabb képviselőjeként került be a svéd törvényhozásba, a Riksdagba. Harcos feminista nézeteket hangoztatott, elsők között állt ki azzal a véleménnyel, miszerint a prostitúciót igénybe vevőket büntetni kellene (később be is vezették ezt az intézkedést).

1990-91-ig munkaügyi miniszter, majd 1994-ben a nemek közötti egyenlőségért felelős tárcát kapta meg, egyben miniszterelnök-helyettes lett.

Eközben a baloldali kormányfő, Ingvar Carlsson 1995-ben besokallt a napi politikai csatározásoktól, és fáradtságra hivatkozva bejelentette, hogy 1996 tavaszától leköszön a pártja és a kormány vezetéséről.

Egyértelmű volt, hogy a közvetlensége és a populista ígéretei miatt népszerű Sahlin az egyedüli komolyan vehető utódjelölt a szocdem pártelnöki posztra. Mivel ők rendelkeztek a legnagyobb parlamenti frakcióval, ez egyben a miniszterelnöki pozíciót is jelentette volna számára. Az ország történetében elsőként tölthette volna be ezt a tisztséget nő.

Mona Sahlin és Ingvar Carlsson (fotó: svd.se)

1995. október 7-én az Expressen című újság megszellőztetett egy könyvvizsgálói jelentést. Eszerint Sahlin az állami hitelkártyáját, amelyet hivatali reprezentációra kapott, magáncélú vásárlásokra fordította. Luxusruhákat vett, gépkocsit bérelt, a családja belgiumi nyaralását finanszírozta belőle, valamint több esetben a készpénzigényét is az adófizetők terhére oldotta meg.

Ezek együttes értéke körülbelül 53 ezer koronát tehetett ki, azaz 5700 eurót. Az ügyek javarésze még Sahlin munkaügyi minisztersége alatt keletkezett, és bár később visszafizette ezeket az államkasszába, ám a vásárlásokhoz képest csak jó néhány hónap elteltével.

Közben a média egyéb jogsértéseket is előbányászott a múltjából. Például bébiszittere után nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. De nem egyenlített ki 19 parkolási bírságot sem, ezeket végrehajtók vasalták be később. Meglepő módon a Sahlin család háza táján napi gondot jelentettek a szokásos havi csekkek befizetései, annak ellenére, hogy a kormányfő-helyettes ötvenezer koronás fizetéssel rendelkezett.

A terebélyesedő botrány kipattanásakor először azzal védekezett, hogy összekeverte a személyes és a hivatalos kártyáit, mert azok nagyon hasonlítottak egymásra. Egy nappal később már azt állította, hogy az állami hitelkártyával történő vásárlást „bérének előlegeként” tekinttette.

1995. október 16-án sajtótájékoztatót hívott össze, amelyet a köztévé élőben közvetített. Hangsúlyozta, hogy mindig visszafizette a kérdéses összeget, és igyekezett elbagatellizálni a magán és az állami tranzakciók keverését. 

Mona Sahlin a sajtótájékoztatón 1995-ben (fotó: expressen.se) 

A beszédből az alábbi részt idézték a legtöbbször:

Ezután nevezte el a sajtó a botrányt Toblerone-ügynek, és idézik azóta is tévesen, hogy mindössze egy Toblerone miatt került bajba a miniszter.

A személyét övező figyelem elől többhetes mauritiusi nyaralásra utazott, egy asszisztens és két testőr kíséretében, akiknek luxusszállodában való elszállásolását közpénzből intézte, ez pedig szintén felháborodást keltett.

Sahlin körül elfogyott a levegő, a közvéleménykutatások szerint a svédek túlnyomó többsége alkalmatlannak tartotta a kormányfői posztra, holott korábban az egyik legkedveltebb politikus volt. 1995. november 10-én lemondott miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségeiről, és kijelentette, hogy jövőre nem indul el a Szociáldemokrata Párt elnöki pozíciójáért. 1996. április 15-én parlamenti mandátumát is visszaadta.

Bizalommal és hatalommal való visszaélés, valamint csalás bűntette miatt indított ellene nyomozást Jan Danielsson államügyész. 1996. január 11-én az eljárást lezárták, mert nem volt bizonyítható, hogy Sahlin bűncselekményt követett volna el, hiszen az állami hitelkártyák használatára vonatkozó szabályok nem voltak elég egyértelműek. A döntés megütközést keltett a társadalomban, mert korábban előfordult, hogy hasonló esetért elítéljenek valakit. 

Mona Sahlin a közelmúltban (fotó: alchetron.com)

Végül pályafutása csúcspontjaként, 2007-ben a szociáldemokraták első női vezetőjévé választották. Ám négy esztendő múlva, egy választási vereséget követően úgy távozott, hogy 1907 óta ő volt az első szocdem pártelnök, aki regnálása alatt nem tudta megszerezni a miniszterelnöki széket. Svédországnak a mai napig nem volt még női kormányfője, ugyanakkor a másik négy skandináv országot jelenleg nő irányítja!

Az aktív politizálástól ezután visszavonult, bár azóta is bekerült néhányszor a hírekbe. 2011 decemberében árverésre bocsátotta azt a hitelkártyát, amellyel a vitatott kifizetéseket bonyolította.

A 2016-os brüsszeli terrortámadás után, azon nézetének adott hangot, hogy az erőszakos cselekményekért nemcsak a terroristák felelősek, hanem az iszlámkritikusok is, akik provokálják a szélsőségeseket. 2017-ben adócsalásért pénzbüntetésre ítélték, mert elmulasztotta bevallani írásaiból és előadásaiból származó jövedelmeit. 

UPDATE: 2021. november 30-án kormányfővé választották Magdalena Anderssont, így már Svédországnak is van női miniszterelnöke.