Az István, a királyt sokan a magyar kultúra egyik csúcsteljesítményének tartják. Úgy él az emlékezetben, hogy általa végre a Nyugaton népszerű rockopera műfaja is megérkezett hazánkba.

A rockopera egy olyan színjátéktípus, amely rockzenei dalok összefűzött sorozatára épül, a számok szövege egy közös történethez kapcsolódik. Legismertebb nemzetközi példája a Jézus Krisztus Szupersztár (1971), míg Magyarországon a legtöbben az István, a királyra asszociálnak vele kapcsolatban.

Az István, a király zenéjét Szörényi Levente szerezte, a szövegét Bródy János írta, míg az irodalmi alapanyagként Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája szolgált. Ősbemutatóját 120 ezer néző látta a városligeti szánkódombon 1983. augusztus 18-án. A köznyelv ekkor nevezte el a helyszínt Királydombnak, ma már hivatalosan is így hívják.

A darab szereplői között egyaránt megtalálhatóak voltak neves színművészek (Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos) és a zenész szcénából ismert figurák (Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Victor Máté). A Koltay Gábor által rendezett István, a király később mozifilmen, hanglemezen és kazettán is megjelent.

István, a király a városligeti Királydombon 1983-ban (fotó: nullahategy.hu)

A mű a Géza fejedelem halála utáni eseményeket dolgozza fel, amikor a trónon őt követő Istvánnak meg kellett küzdenie a keresztény hittel és az új társadalmi renddel szembenálló nagybátyjával, Koppány vezérrel.

Az István, a királyt szinte mindenki metaforaként értelmezte, általános megállapítás volt, hogy a két főszereplő harca csak szimbólum, ürügy ahhoz, hogy megjelenítsem egy sokkal aktuálisabb szembenállást. Bár, hogy melyiket, abban nem volt konszenzus: a találgatások között volt Kádár és Nagy Imre, vagy a nyugati világ és a keleti blokk, illetve az MSZMP reformszárnyának és a keményvonalasainak ellentéte.

Vikidál Gyula Koppány vezérként (fotó: mafab.hu)

Valamikor Szörényi Levente úgy nyilatkozott, szeretné megírni az első magyar rockoperát. Bár nem igazán köztudott, de már az István, a király előtt alámerült a műfajban, egy évvel korábban a Pesti Színházban tűzték műsorra a Kőműves Kelemen című darabját. Ám még ezzel együtt sem teljesült Szörényi óhaja, ugyanis a Várkonyi Mátyás zeneszerző és Miklós Tibor szövegíró által 1980-ban alapított Rock Színház elhappolta előle az elsőséget.

A Rock Színház egy másfél évtizedig működő, bár saját játszóhelyre sohasem lelő társulat volt. Első produkciójuk 1980 nyarán, a margitszigeti Vörösmarty Kertmoziban tíz estén keresztül előadott Evita volt.

Ennek kritikai és közönségsikerén fölbuzdulva úgy döntöttek, hogy a következő nyáron is előrukkolnak egy alkalmi produkcióval, leginkább azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsák: van létjogosultsága a rockopera műfajának Magyarországon, amely a fiatalok nyelvezetét használja és az ő életérzésüket viszi a színpadra. Ennek az eredménye lett a Sztárcsinálók című, első magyar rockopera.

A Sztárcsinálók egyik próbája (fotó: Film-Színház-Muzsika / Arcanum)

A Sztárcsinálók társulatát 14 színházból verbuválták. A bemutatót 1981. július 25-én, 20 órakor tartották a győri sportcsarnokban. A produkciót mindenképpen vidéken szerették volna bemutatni, amellyel a honi kulturális élet Budapest-központúságát akarták ellensúlyozni.

Az 1981. augusztus végéig tartó előadásfolyamot Szombathelyen, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, majd az óbudai Hajógyári-szigeten is játszották. A nézőteret leginkább fiatalok töltötték meg, akiket minden bizonnyal a rockzene ígérete vonzott.

A darabot a Rock Színház tizenkét tagú zenekara kísérte, tagjai a Generál és az Apostol zenészeiből álltak. Az előadást Kovácsi János rendezte és egy kelet-berlini balettművész-házaspár, Eva Reinthaller és Lothar Hanff koreografálta. A főszerepeket Szakácsi Sándor, Kováts Kriszta, Szolnoki Tibor, Kárpáti Denise, Usztics Mátyás, Eszményi Viktória, Makrai Pál és Homonyik Sándor alakította.

A Nérót játszó Szolnoki Tibor az egyik előadáson (fotó: Tükör / Arcanum)

Mikor Várkonyi Mátyásban és Miklós Tiborban az első magyar rockopera ötlete megfogant, olyan témát kerestek, amelynek gondolatisága, mondanivalója érvényes minden történelmi közegben. Így akadtak Néróra, akinek uralomra jutásának, zsarnokká válásának és bukásának története érvényes az 1980-as évek hazai politikai és zeneipari viszonyai között is. A Sztárcsinálók színhelyét így az ókori Rómába helyezték.

Ahol a közéleti boszorkánykonyha „főszakácsai” eltették láb alól a megunt „ügyeletes sztárt” Claudiust, s a trónra az új reménységet, Nérót ültették. Saját üzleti érdekeiket akarták érvényesíteni, de Nérót nem lehetett irányítani, eltávolította útjából az ellenkezőket, még a hatalomra jutásában segédkező anyját is. Az ifjú császár gyorsan népszerűtlenné vált, a nép ellene fordult, elveszítette szövetségeseit, magára maradt és öngyilkos lett.

A Sztárcsinálók történetét átszövi egy szökött rabszolga, a szélhámos Kipriosz mesterkedése, aki a feltámadott Megváltónak adta ki magát. Az ál-Jézus csalásával az apostolok tisztában voltak, de nem akarták elveszíteni a befolyásukat, így szemet hunytak felette.

Az ál-Jézust alakító Szakácsi Sándor ereszkedik térdre a próbafolyamat során (fotó: Film-Színház-Muzsika / Arcanum)

1981-ben már egyre több helyen csináltak „politikus színházat”, ahol finoman kritizálták a fennálló szocialista rendszert, ám ez az attitűd még nem volt jelen a kizárólag a szórakoztatásra fókuszáló musical- és operettvilágban.

 A Sztárcsinálók viszont a hatalom manipulatív eszközeiről, az erőszakról, a visszaélésekről, az erkölcsi romlásról, a pénz uralmáról, a gyanakvás és a feljelentgetés légköréről mesélt. Különféle érdekcsoportokat, politikai klikkeket mutatott be, ugyanakkor görbe tükröt tartott a mindenkori rezsimet kritikátlanul szolgálók elé.

Az újságok a Sztárcsinálókról írott recenzióikban a zenei minőséget, a koreográfiát és a kiváló csapatszellemet emelték ki, ugyanakkor szóvá tették, hogy a sodró lendületű előadást megtörte a szünet, és a produkció már nem tudott felhevülni a második felvonásra.

Lothar Hanff tanítja a koreográfiát (fotó: Vas Népe / Arcanum)

Az 1996-os feloszlásáig a Rock Színház legnagyobb sikerét a Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os, kelet-európai bemutatója jelentette (Szeged). Ezen kívül számos irodalmi adaptáció (Hamlet, Légy jó mindhalálig, Anna Karenina), illetve a legismertebb musicalek (Hair, West Side Story, Miss Saigon) eljátszása fűződik a nevükhöz.

A Rock Színház megszűnése óta az új magyar zenés daraboknak nincsen szervezeti háttere, ugyanakkor a tevékenységük nem múlt el nyomtalanul, az általuk írt műveket a mai napig műsorra tűzi valamelyik intézmény. Így a Sztárcsinálókat is, amelyet legutóbb a PS Produkció adta elő, 2020-ban.