Egy több mint kétezer éve élt, híres ókori államférfi intézkedése a mai napig hatással van a naptárunkra.

Az átlagembert általában csak az foglalkoztatja a naptárban, hogy az ünnepek milyen napra esnek majd, illetve, hogy az adott évben mennyi lesz a munkaszüneti napok száma. Azonban egy naptár létrehozása ennél bonyolultabb folyamat, több akadály is felmerül a készítése során.

Ezek egy része csillagászati jellegű, és abból fakad, hogy a csillagászati év és a naptári év hossza nem esik egybe. A csillagászati év alatt azt az időt értjük, ameddig a Föld megkerüli a Napot. Míg a naptári esztendő 365x24 órából áll, addig a csillagászati ennél 5 óra 48 perc 46 másodperccel hosszabb.

Ezért a naptári éveket, hogy egyensúlyba kerüljenek a csillagászati évhosszal, ki kellett egészíteni. Ezt a Julius Caesar nevével fémjelzett, az ókori rómaiak által (majd a középkorban is) használt julián naptár négyévenkénti szökőnap betoldásával tette meg.

Azonban még ezzel sem került tökéletes összhangba a csillagászati és a naptári év, a XVI. századra már tíznapnyi differencia tátongott a kettő között, amely egyre nagyobb nehézséget okozott a mezőgazdasági munkák ütemezése során és a húsvét időpontjának kiszámításában.

A problémát az 1582-ben XIII. Gergely pápa által bevezetett naptárreform úgy orvosolta, hogy egyrészt kiiktatott tíz napot a történelemből (1582. október 4-e után egyből 15-e következett), másrészt a négyszázzal nem osztható százakat nem minősítette szökőévnek, azok 365 naposak maradtak.

Így pl. 1900 és 2100 nem szökőév, míg 2000 viszont az volt. A Gergely-naptárban tehát minden 400 évre 97 szökőév jut. A Gergely-naptárt manapság a világ nagy részén hivatalosan használják, Magyarországon 1587 óta.

De még így is marad némi differencia a csillagászati és a naptári év között, 3320 év alatt közel egy napnyi különbség keletkezik. Ez viszont már olyan beláthatatlan messzeség a ma emberének életében, hogy ennek kiküszöbölésére egyelőre nem hoztak szabályt.

Egy érvényes és egy hibás naptár, az alábbiakban kiderül, hogy miért (fotók: 7300.hu és csillagaszat.hu)

A Gergely-naptár a szökőévben a február hónaphoz illeszt egy plusz napot, így az ekkor 29 napos lesz. Azonban ez nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadását jelenti, hanem a 24. nap kvázi megduplázását.

Ennek oka pedig a hagyományokban keresendő. Bár a Gergely-naptár reformokat hajtott végre, alapvetően a julián naptárra épített, ahol Julius Caesar előírta, hogy szökőévben „a március kalendasa előtti 6. napot meg kell kettőzni”.

A rómaiak visszafelé kalkuláltak a naptárban, vagyis azt számolták, hogy hány nap van még hátra a következő hónapig. Így a március kalendasa (azaz kezdete) előtti 6. nap, a mi fogalmaink szerinti február 23-át jelenti, és ezt követi a szökőnap, vagyis február 24-e.

Így pedig az eredeti február 24-ből 25-e lesz, 25-ből 26-a, stb. Ezért Mátyás népnapja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, ami „Mátyás ugrása” néven ismeretes. Tehát szökőévben február 24-én senki sem ünnepli a névnapját!

Számos kiadott naptárban hibásan a szökőnap nem február 24-én, hanem február 29-én van feltüntetve. A tévhit terjedni látszik, amely abból indul ki, hogy február 29-e csak a szökőévekben fordul elő, így logikusnak tűnhet, hogy ez egyben a szökőnap is.