A gyenge bizonyítvánnyal hazatérő nebulók sokszor védekeznek azzal, hogy Einstein is rossz tanuló volt, matematikából például megbukott, mégis híres tudós lett belőle.

A német születésű elméleti fizikus, Albert Einstein 1879-ben a württembergi Ulmban látta meg a napvilágot, asszimiláns zsidó környezetben. Felmenői kézművesek és kereskedők voltak. Egyéves korában a családja Münchenbe költözött.

Einstein csak négyéves kora körül kezdett el beszélni. Ötéves lehetett, amikor az éppen betegeskedő fiúcskát egy iránytűvel lepte meg az édesapja. Az egyszerű kis szerkezet teljesen elbűvölte, és felkeltette benne az érdeklődést a fizika iránt.

Szülei felsőbb éves matematikai tankönyveket vettek neki, amiket még a nyári szünetben sem tett le. 12 évesen saját kútfőből bizonyította Pitagorasz-tételét.

Szellemi fejlődősére mérnök nagybátyja mellett leginkább egy Max Talmey nevezetű lengyel orvostanhallgató volt nagy hatással, akit rossz anyagi helyzete miatt a zsidó hitközség úgy támogatott, hogy minden csütörtökön Einsteinéknél ebédelhetett. Tudományos és filozófiai könyveket ajánlott a sokkal fiatalabb Einsteinnek, például Kant A tiszta ész kritikája című művét. Emellett bevezette a geometria rejtelmeibe.

Albert Einstein és húga, Maja (fotó: Wikipedia)

Einstein apja nem volt sikeres vállalkozó, az elektrotechnikai műhelye csődbe ment. A gazdasági nehézségek miatt a família 1894-ben Olaszországba (Milánóba, majd Paviába) költözött, hogy ott próbáljon szerencsét. Albert Münchenben maradt, hogy elvégezze a Luitpold Gimnáziumot, ám mégsem fejezte be az iskolát, és a családja után ment.

Einstein ugyanis tartott tőle, hogy besorozzák katonának, és mivel irtózott ennek még a gondolatától is, jobbnak látta, ha külföldre távozik. Württembergi állampolgárságáról is lemondott, amely egy királyság volt a Német Birodalmon belül.

A szülei egyetértésével arra az elhatározásra jutott, hogy az instabil anyagi helyzetéből úgy tud legkönnyebben kitörni, ha mérnöki tanulmányokat folytat, amelyhez a legmegfelelőbbnek a Zürichi Műszaki Főiskola (Politechnikum) mutatkozott. Végül fel is vették ide, ám az eredeti tervekkel ellentétben matematika- és fizikatanári diplomát szerzett (1900).

1901-ben megkapta a svájci állampolgárságot, előtte öt évig hontalanként élt. Ezután a Svájci Szabadalmi Hivatalban dolgozott, mint szabadalomvizsgáló. 1903-ban feleségül vette egykori osztálytársnőjét, a szerb Mileva Marić-ot, a párnak három gyermeke született (a lányuk még csecsemőkorában meghalt).

Mileva Marić (fotó: gradsubotica.co.rs)

A 26 éves Einstein életében az 1905-ös év átütő sikereket hozott, a tudománytörténet gyakran a csodák évének is nevezi az esztendőt. Befejezte a doktori értekezését, és megírt négy olyan cikket az Annalen der Physik című folyóirat számára, amelyekkel megalapozta a modern fizikát. Ezek a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségről, a tömeg-energia ekvivalenciáról és a speciális relativitáselméletről szóltak.

Tanulmányai megjelenését követően professzori állásokat kapott, előbb Zürichben, majd Prágában, 1914-től pedig Berlinben. Eközben elvált a feleségétől, aki nemcsak a hitvese volt, de tételeinek a kidolgozásában is tevékeny részt vállalt. 1919-ben Einstein másodszor is megházasodott, az unokatestvérét, Elsa Löwenthalt vette el, közös gyermekük nem született.

1921-ben a fizikai Nobel-díjat nem osztották ki, mert senkit nem találtak rá méltónak. Az alapszabály értelmében a díjat ilyenkor fent lehet tartani a következő évig. Einstein így 1922-ben kapta meg az 1921-es Nobelt, de nem a relativitáselméletért (amely egy geometriai elmélet a gravitációról).

A nevével összeforrt teória ekkor még túlzottan vitatott volt ahhoz, hogy ezért jutalmazzák a rangos elismeréssel. A bírálóbizottság így „az elméleti fizika területén elért eredményeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért” adta neki oda a díjat.

Einstein a Nobel-díj átadásán (fotó: Respecting Scientist / Facebook)

1933-ban Hitler hatalomra jutása után az egyetemekről eltávolították a zsidókat, így Einstein és családja még ebben az évben az Egyesült Államokba emigrált. Soha nem tértek vissza Európába. Einstein a New Jersey-ben található Princeton Egyetemen kapott katedrát. 1940-ben amerikai állampolgár lett, de mellette a svájcit is megtartotta.

Egész életében háborúellenes nézeteket hangoztatott, ennek ellenére Roosevelt amerikai elnök értésére adta, hogy lehetséges az atomenergia katonai felhasználása, egy rendkívüli nagy hatóerejű bomba formájában. Ösztönzésére komoly erőforrást biztosítottak a Manhattan-terv néven elhíresült atombomba-projektnek.

1955-ben álmában érte a halál egy kórházban, 76 éves volt. Végakarata szerint még aznap, mindenféle ceremónia nélkül elhamvasztották, hamvait ismeretlen helyen szórták szét.

Einsteint a Time magazin 1999-ben az „évszázad emberének” választotta, aki nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez. Az emberek szemében a zsenialitás szinonimájává vált, mégis elterjedt róla, hogy egyszer megbukott matematikából.

Bár nem volt kitűnő tanuló a középiskolában, matematikából folyamatosan 1-2-es szerepelt a bizonyítványában. A német oktatásban 4 kategória volt az értékelésre, amelyből az 1-es volt a legjobb, a 4-es a legrosszabb. Nyelvekből teljesített inkább halványabban, görögből egyszer becsúszott egy 3-asa is, de soha nem buktatták meg egyetlen tárgyból sem.

A középiskolás Einstein (fotó: Wikipedia)

Mivel Einstein otthagyta a müncheni gimnáziumot, így nem volt meg a szükséges végbizonyítványa (érettségije), annak hiányában felvételi vizsgát kellett tennie, amikor jelentkezett a Zürichi Műszaki Főiskolára (1895).

A matematika és a fizika vizsga nem okozott számára gondot, ám nyelvekből és biológiából (botanika és zoológia) gyenge eredményt ért el, így nem vették fel. Tehát itt sem megbukott, hanem a pontszáma nem érte el a bejutáshoz szükséges mennyiséget. Einstein ekkor csak 16 éves volt, tehát két évvel fiatalabb a többi jelentkezőknél.

Szülei úgy vélték, hogy a Zürich melletti Aarau gimnáziuma megfelelő körülményeket kínál majd a fiú számára a főiskolára való felkészüléshez, és a szükséges érettségit is megszerezheti.

Aarau történelmi városrésze (fotó: Wikipedia)

Az iskola légköre eltért a porosz szellemtől, a diákokat felnőttként kezelték, és szabad volt véleményt nyilvánítaniuk, akkor is, ha az különbözött a tanárokétól. Ekkor merült fel benne először a kérdés: "Mi történik akkor, ha valaki egy fényhullám után ered, fénysebességgel?” Ez a gondolat egészen a relativitáselmélet megszületéséig nem hagyta nyugodni, amelyben megállapította, hogy a fény sebessége állandó.

Az 1896-os végbizonyítványában francia nyelvből nyújtott viszonylag gyengébb teljesítményt, osztályzata 4-es volt. A svájci rendszerben 1-6-ig osztályoztak, a 6-os volt a legjobb. Algebrából, geometriából, ábrázoló geometriából (a matematikát három tantárgyban oktatták), és fizikából egyaránt 6-ost szerzett. A tízfős osztályából egyedüliként.

Ezzel a bizonyítvánnyal felvételi vizsga nélkül bekerült a főiskolára. A mérnöki tanulmányok helyett azonban a matematika-fizika szakot választotta, amely elvégzése után középiskolai tanári diplomát kapott.

A Zürichi Műszaki Főiskola (forrás: akg-images.co.uk)

A főiskolán töltött négy éve alatt fizikából általában 5-6-os osztályzatokat szerzett, matematikából azonban rendszerint be kellett érnie a 4-essel. Ami egy ekkora koponyától ugyan meglehetősen visszafogott teljesítmény, de a bukástól azért messze van. Zürichi tanulmányait végül 4,9-es átlaggal zárta, amivel negyedik lett az ötfős csoportjában.

Bár egyáltalán nem igaz a legenda, miszerint Einstein megbukott matematikából, az azonban tény, hogy a diploma megszerzése során csoportjában az utolsó előtti helyezést érte el.

A fenti interjúban taglaltak mellett a legenda keletkezésének másik oka az lehetett, hogy akkoriban a német iskolarendszerben az egyes volt a legjobb jegy, míg a svájciban a hatos (más kérdés, hogy a német csak négyfokú skálán osztályozta a diákokat).

Amikor Einstein már Nobel-díjas tudós volt, a magánélete után kutakodó amerikai újságírók összekavarták a német és a svájci osztályzási rendszert, és kerítettek köré egy szenzációt. A számmal való osztályozás eleve furcsa volt számukra, hiszen az USA-ban betűkkel értékelnek.

Az eltorzított történet először 1935-ben, a Ripley's believe it or not című magazinban jelent meg, és rendkívül népszerűvé vált. Hiába cáfolta meg Einstein többször is nyilvánosan, az világszerte így terjedt el.