Az életképtelen spártai csecsemőket ledobták a Taigetoszról
2022. május 13. írta: Eperjesi Marcell

Az életképtelen spártai csecsemőket ledobták a Taigetoszról

055_spartai_csecsemo_michaelfassbender_org.jpg

Spártával kapcsolatban mindenkinek beugrik a testileg fogyatékos újszülöttek elpusztításának kegyetlen gyakorlata.

Spárta az ókori Görögország egyik legjelentősebb polisza volt, a Peloponnészoszi-félsziget délkeleti részén terült el. Azonban Spárta csak a (fő)városnak volt a neve, magát az államot Lakedaimón néven illették, ezért szerepelt a spártai katonák pajzsán a lambda betűcímer.

Története az i.e. 10. században kezdődött, amikor a dórok meghódították a korábban itt lakó akhájokat. Fénykora az i.e. 5-6. századra tehető, ekkor körülbelül 60 ezer lakosa volt, míg az i.e. 2. században római uralom alá került és eltűnt a történelem színpadáról.

055_spartai_cimer_wikipedia.jpgA lambda betűcímer (forrás: Wikipedia)

A közvélekedéssel ellentétben a spártai társadalom igen tagolt volt, élén két elvileg egyenrangú király állt. Mindössze a legfelsőbb társadalmi réteg, az ún. homoioszok voltak teljes jogú polgárok, ahová elsőszülött fiúként lehetett bekerülni. Csak ők kaptak földet (klaroszt) az államtól, részt vehettek a népgyűlésen (apella), és 60. életévük betöltése után bekerülhettek széleskörű jogi hatalommal bíró vének tanácsába (gerúszia). A hierarchia alján a földművelő helóták és a rabszolgák (duloszok) álltak.

A spártai fiúgyerekekről hétéves koruk után a szülőknek le kellett mondaniuk, innentől az állam vette nevelésbe őket. A nebulókat csoportokba szervezték, akik együtt éltek, tanultak és edzettek. A cél az volt, hogy engedelmes polgárokat faragjanak az ifjakból, akik képesek mindenüket feláldozni Spártáért. A 20. életévvel kezdetét vette a hadkötelezettség, amely 60 éves korig tartott, és az országon kívüli szolgálatra is kiterjedt.

A spártai katonai sikerek titka nem a fizikai erő és állóképesség, sokkal inkább a nagyfokú szervezettség volt. A katonák folyamatosan gyakorlatoztak, hogy a rájuk szabott taktikát tökéletesen tudják kivitelezni. Ez a hadrend azonban túlságosan kötött volt ahhoz, hogy reagálni tudjanak a váratlan helyzetekre. Ez játszott szerepet például az i.e. 371-ben a leuktrai csata elvesztésében, amikor Thébai csapatai döntő vereséget mértek rájuk, főként a szokatlan lovassági manőverek segítségével. A csatavesztés megtörte a városállam katonai hegemóniáját a görög világban, innentől hanyatlásnak indult. Ettől függetlenül a spártai harcosok hírneve évezredeken át fennmaradt.

055_spartai_harcos_weaponsandwarfare_com.jpgEgy spártai katona illusztrációja (forrás: weaponsandwarfare.com)

A spártai életmóddal kapcsolatosan sokféle alaptalan legenda kelt szárnyra, melyek közül több a történelemkönyvekbe is beférkőzött. A vagyoni egyenlőségről már esett szó, de ehhez hasonló, hogy gyakorlatozás céljából, fiatalokból álló csapatok támadtak védtelen helótákra. Mindközül azonban az a legismertebb, hogy gyenge vagy sérült csecsemőket vetettek le a város közelében található Taigetosz hegyről.

A mítosz szerint a spártai katonák kiválogatása már a születés után megkezdődött, amikor a vének tanácsa az újszülött fiúgyermekeket szemügyre vette. “Ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taügetosz Apothetai nevű szakadékába, azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad” - idézték sokáig kritikátlanul Plutharkosz történetíró Párhuzamos életrajzok című művének idevágó részét.

055_spartai_csecsemok_badancient_com.jpgCsecsemőket dobálnak le a Taigetoszról a 300 című filmben (fotó: badancient.com)

A mintegy 500 évvel Spárta fénykora után alkotó Plutarkhosz szövegében azonban szó sincs dobálásról, az egy félrefordítás eredménye. Apothetait sokáig a Taigetosz egy konkrét szakadékának fordították, pedig pusztán azt jelenti, hogy a kitevés helye. A valamilyen testi fogyatékossággal rendelkező csecsemőket tehát „csak” kirakták a Taigetosz egy bizonyos pontjára és magukra hagyták.

Ez egyébként nem spártai specialitás, ilyen helyekkel tele volt az ókori görög világ. Ezekben a társadalmakban az apa, mint családfő élet és halál ura volt, ő dönthette el, hogy egy-egy gyermekét felneveli-e, vagy sem. A túlnépesedéssel küzdő poliszokban főleg az anyagi megfontolás játszott abban szerepet, hogy az apának kellett-e a kicsi. Ha nem, akkor elvitte a “kitevés helyére”, és sorsára engedte.

Ezekre a kvázi inkubátorként funkcionáló helyszínekre jött mindenki, aki gyermeket vagy rabszolgát akart magának, és válogatott. Természetesen sok kitaszított csecsemő halt meg, de sokuk új családba került. Főleg a másod- és harmadszülött lányok voltak nemkívánatosak, mert a hozományukra ráment volna a családi vagyon.

A szülők lelke azért is nyugodt maradhatott, mert a görög gondolkodás szerint a gyerekeket nem megölték, hanem „adtak nekik egy esélyt”. Egyfajta istenítélet volt ez: a csöppség Zeusz akarata szerint élt vagy halt meg. A hegyről való lehajítás viszont gyilkosságnak minősült volna, amely halálbüntetést vont maga után.

Az utókor szemében Spárta az embertelenség szimbólumává vált, pedig az eljárásuk több sanszot adott az újszülötteknek a görög poliszok átlagához képest. Az állam ugyanis elvette a döntés jogát az apától, a csecsemők sorsáról a település elöljárói döntöttek, és csak egészségügyi okból engedélyezték, hogy a kisdedet a „kitevés helyére” rakják. Ítéletüket az államérdek és nem a humánum befolyásolta, ám tény: pusztán anyagi megfontolásból spártai gyermek nem halhatott meg, így itt több újszülött maradt életben, mint a görög világ legtöbb pontján.

Forrás:
Tévedés, hogy csecsemőket dobáltak volna le a Taigetoszról (24.hu)
Akkor most tényleg megölték a beteg gyerekeket a spártaiak? (24.hu)
A spártaiak valójában nem dobáltak le csecsemőket a Taigetoszról (Ma is tanultam valamit)
Szándékos kegyetlenséggel neveltek engedelmes katonákat a spártai gyerekekből (Múlt-kor)
 
Borítókép:
Részlet a 300 című filmből (fotó: michaelfassbender.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhitoszlatas.blog.hu/api/trackback/id/tr7017830583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.05.14. 16:39:07

A szakadékba dobást a szemforgatók mindig kegyetlenségnek írják le, pedig úgy pillanatok alatt vége van a baba életének, szenvedés nélkül, míg ha kiteszik valahová, amint most megtudtuk, akár napokig is eltart, mire kiszenved, jaj de jó, mégsem voltak olyan kegyetlenek a spártaiak. Persze ha ez a hely afféle lelencházként is működött, akkor találhatunk valami jót is a rosszban. Az pedig, hogy a nyomorékokat hagyták meghalni, szerintem humánus döntés. Gyűlölöm, amikor szenteskedve azt mondogatják emberek, hogy egy nyomorék is tud boldog lenni "a maga módján". Kívánom, hogy ízleljék meg a vakok vagy kar nélkül születettek boldogságát, aztán meséljék el, mennyire élvezték a kéretlenül nekik adatott életet. Akkor inkább a Tajgetosz, vagy annak egy modern megfelelője.

Tudom, az elv gyorsan elvezetne a faji szelektáláshoz és egy brutális kasztrendszerhez, nincs is jó megoldás a problémára. De azért javaslom átgondolni futólag, hogy amióta az orvostudomány képes életben tartani a természetes körülmények között életképtelen gyerekeket is, azóta az evolúció ismert törvényével szemben haladva hígul az emberiség genetikai állománya, ami, emberiességi szempontokkal együtt is, egy hátrányos folyamat, ez a nyers valóság.

steery 2022.05.14. 16:49:51

Czeizel Endre egyik előadásán megemlített nekünk egy ide illő esetet. Egy árvaházban, ahol nyomorék gyerekeket neveltek, az orvosok kísérleteztek rajtuk, új műtéti eljárásokkal próbálták meghosszabbítani az életüket. A gyerekeknek ez viszont nem tetszett. Az egyik okosabb nyomorék kölyök meg is kérdezte az új műtéti eljárásokra büszke orvost, hogy miért tartják őket életben? Mikor ők nagyon szeretnének meghalni, hogy megszabaduljanak az életük nyomorúságától?
Hát igen. Az áldozatok véleményét senki sem szokta kérdezni. Még azok sem, akik úgy gondolják, hogy segítenek rajtuk.

Aëtius_ 2022.05.14. 20:20:03

Ledobták vagy kitették. Ez azért nem olyan bődületes különbség. A csecsemő mindkét esetben meghalt nemdebár!

gigabursch 2022.05.15. 05:03:14

Aztaaa, micsoda források!

Ugye nem baj, ha nem a hülye pc-gender- eLMeBeTegeQ - mítú agymosás érdekel? Ugye kedves blogger?!

A társadalom immunrendszere, hogy a selejtet kizárja, ahogy a természetben sem kap utódgondozást a selejt....

Zionnépe 2022.05.15. 07:10:38

Nem tudom hol lehetett a ledobásról hallani/tanulni (esetleg újabban így tanítják?), mert én illetve a korosztályom (78-as vagyok) már tuti, hogy a kitevésről és magárahagyásról tanultunk. Érdekes módon erről nem, hogy aki akarta utána magához vehette.
És igen, egy súlyosan mentális zsvaros és/vagy testi rendel

Zionnépe 2022.05.15. 07:11:52

rendellenességgel született gyerek bizony ebben az időben (de még manapság is) akkora teher, amit bizony jobb nem vállalni.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.05.15. 15:45:07

@Zionnépe: "Nem tudom hol lehetett a ledobásról hallani/tanulni (esetleg újabban így tanítják?)..."

Én öregebb vagyok, gyerekkoromban én is ezt hallottam. Nem szükséges, hogy a történelemkönyvben benne legyen, a tanár megoszthatja a gyerekekkel az egyéb értesüléseit, a legendákat, szóbeszédeket is. Elhiszem, hogy még ma is él a Tajgetosz-történet, én most hallottam először az új verziót.
süti beállítások módosítása